Arlóy

Zsófia

Gyermekkorában édesapja tanította játszani, Zsófi nyelvtankönyvét használva, mivel ekkor még csak egy ping-pong ütőjük volt. Sportpályafutása egy játszótérről indult, ahol egy férfi megkérdezte, lenne-e kedve egy mozgássérült egyesületbe menni, és megnézni egy edzést. Bár eleinte visszakozott, végül mégis csak adott egy esélyt a Mozgáskorlátozottak Halassy Olivér Sport Clubnak. Tauber Zoltán, az első magyar paralimpiai bajnok legyőzte egy meccsen, de Zsófiban ekkor fogalmazódott meg a gondolat, ha ezt a sportot kéz nélkül ilyen szinten lehet csinálni, akkor ő is megpróbálja. A kezdeti sikerek hamar jöttek, hiszen Zsófi májusban kezdett játszani, szeptemberben pedig már az országos bajnokságon vett részt, ahonnan párosban éremmel tért haza, egyéniben pedig a 4. helyezést ért el.

A testi adottságokból fakadó nehézségekkel Zsófinak is meg kellett küzdenie, de ebben a családi háttér sokat segített, és a szülei mindig támogató és bátorító közeget nyújtottak neki. Bár az itthoni mezőnyben Zsófi eredményes volt, úgy érezte, hogy a nemzetközi szintet nem tudja megugrani, valamint a kapott lehetőségekkel nem tud élni. Itt kényszerült döntéshelyzetbe, hogy szeretné-e a sportot ilyen szinten folytatni vagy sem, de végül úgy döntött, hogy nem adja fel álmait.

Pályafutása legnagyobb élményét jelentette a riói paralimpiai részvétel, ami Zsófi első paralimpiája volt. Sokáig úgy volt, hogy nem tud utazni, mivel a paralimpiát megelőző évben gerincsérvvel feküdt otthon, miközben haladtak a kvalifikációs versenyek, amiken a részvétele múlott. Egyáltalán nem tudott versenyezni. A Paralimpiai Bizottságtól végül kapott még egy esélyt, amelyben felajánlották: ha úgy érzi, hogy képes játszani, finanszíroznak neki egy versenyt. Zsófi legutolsó és mindent eldöntő Világkupa-versenye Costa Ricában volt, ahol élete egyik legjobb formáját nyújtotta, koncentráltabb játékkal paralimpiai kvótát szerzett. A riói paralimpián Zsófi S8-as kategóriában az 5. helyet szerezte meg. Elmondása szerint az, hogy egy paralimpián, ebben a sportágban legyőzött egy kínai versenyzőt, aki az előző fordulóban megvert egy háromszoros paralimpiai bajnokot, egyszerűen leírhatatlan élmény volt.

A tokiói paralimpiát megelőző június elején, Szlovéniában volt a World Qualification Tour, amelynek tétje a paralimpiai részvétel volt. Ilyen kiélezett helyzetben sikerült legyőznie a holland, a lengyel és a japán játékosokat, így a legkeményebb ellenfele, az orosz versenyző ellen már elég volt egy szettet nyerni. Ekkorra már két éves kvalifikációs sorozaton volt túl, és szerencsére a világranglista vezetőjeként rengeteg pontot sikerült gyűjtenie, így nem volt kérdés a kijutása. Bár a pandémia picit visszavett a felkészülés lendületéből, de utána újra sikerült megtalálni a motivációt. Zsófinak végül nem jött össze a medál megszerzése Tokióban. Elsőként egy francia versenyzőt győzött le 3-2-re, majd 3-0-ra verte holland riválisát, de a negyeddöntőben nem tudott felülkerekedni a norvég Aida Dahlenen, így végül ötödik helyezett lett.

Zsófi életét korántsem az asztalitenisz tölti ki, hiszen a sport mellett a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomát és közgazdászként dolgozik egy tanácsadó cégnél. A sport, valamint a munka területét összeegyeztetni kimerítő feladat és áldozatokkal jár, de Zsófi elmondása szerint soha meg sem fordult a fejében, hogy az asztaliteniszen kívül mással ne is foglalkozzon, és ne több lábon álljon.

A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöksége egyhangú szavazattal választotta meg az MPB Sportolói Bizottságának tagjait, melyben a bizottság elnöke Arlóy Zsófia paralimpikon asztaliteniszező lett. Nem titkolt szándéka volt, hogy a 2024-es Párizsi paralimpiai játékokra kijusson, mely tervét sikeresen véghez is vitte és egyéni 5., valamint egy női páros 9. hellyel tért haza.

• Kétszeres paralimpiai 5. helyezett egyéniben és egyszeres csapatban • VB 5. helyezett egyéniben • Háromszoros EB bronzérem egyéniben, egy csapatban • Számos világkupa győzelem és országos bajnoki cím"