Kovács

István

Minden idők legeredményesebb magyar klubedzője, aki három egyesületnél ért el kimagasló sikereket a hazai bajnokságban és az európai kupaporondon egyaránt: az UTE, a Honvéd és a Szolnok is aranyérmek sorát nyerte itthon, továbbá mindhárom együttes megnyerte a Bajnokok Ligáját. Kovács István a nyolcvanas évek második felében a Görgényi István vezette, 1986-ben óriási meglepetésre bajnoki címet nyerő újpesti együttesben szerepelt a védelem oszlopaként. Miután az 1990-es idény végén a játékosként világbajnok mester a gárdát sújtó ellenszél miatt a távozás mellett döntött, az idényben még meccseket játszó Kovács Istvánra bízták a lila-fehéreket. Az ifjú tréner pedig a Görgényi-féle vonalat folytatva, a rengeteg úszásra és elképesztő intenzitású támadásokra építő játékkal az 1990-91-es szezonban gyakorlatilag letarolta a honi mezőnyt. Az alapszakaszt száz százalékos teljesítménnyel nyerték meg az újpestiek, s bár egy vereség becsúszott az elődöntőben, ám összességében nem akadt ellenfelük itthon. Bár a következő esztendőben kissé döccent a szekér, 1993-tól minden addigit felülmúló sorozat kezdődött. Háromszor egymás után nyerték meg a magyar bajnokságot és zsinórban ötször játszottak európai kupadöntőt. 1993-ban még “csak” az új sorozatként induló LEN-kupát nyerték meg, hogy aztán az ott gyűjtött tapasztalattal felvértezve egy évvel később már a legrangosabb trófeát, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját emelhessék a magasba, ráadásul mindezt a legnehezebb úton végighaladva, hiszen a negyeddöntőben a horvát Mladost Zagrebet, az elődöntőben az olasz Posillipo Napolit, a döntőben pedig a spanyol Catalunyát kellett felülmúlniuk – és ők ezt a szériát veretlenül vitték végig. Bónuszként pedig a mai napig emlékezetes csatában, az olaszországi visszavágón a hirtelen halálban diadalmaskodtak a Pescara felett, és így megnyerték a Szuper Kupát is. 1995-ben és 1996-ban is BEK-döntőt vívhattak, teljesítményükkel nagymértékben hozzájárultak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján súlyos válságba került magyar vízilabda újbóli felemelkedéséhez.

Kovács István sosem akart taktikai virtuóz lenni – csupán a legtöbbet kihozni az adott játékosállományból. A gárda gerincét adó válogatottak, az együttes agya, Vincze Balázs, a két balkezes, az ifjú Benedek Tibor és a rutinos Dala Tamás, valamint Gál András és többi, a maga posztján nem sztár, de tökéletesen megbízható pólós törhetetlen falanxot alkotott, edzőjük pedig jó érzékkel szabta meg a kereteket, illetve hagyta őket kibontakozni. A sztárok 1996-os távozása után még 1997-ben is LEN-kupa győzelemig vezette a lilákat, akik mögött mai ésszel már-már felfoghatatlan rajongással szurkoló, több ezres tábor állt. Kovács István csaknem tíz esztendő után köszönt el az UTE-től, és a Kőér utcában kezdett új fejezetet. Hogy ért a szakmához, az rögtön az első szezonban igazolta, amikor egy meglehetősen heterogén együttesből gyúrt olyan csapatot, amely 1999-ben hatalmas meglepetésre megnyerte a Magyar Kupát. Az új évezredbe lépve a klub mögé álló távközlési mogul, a Westel(Telekom) új távlatot nyitott az együttes életében. A 2000-es sydneyi olimpiai bajnokcsapat mind több tagját tudták hazahozni, és a fokozatos erősítésnek hála először itthon lettek bajnokok 2001-ben, aztán 2002-től az európai színtéren is megkerülhetetlen tényezővé váltak.

Az UTE-hez hasonlóan Kovács István a Honvéddel is komoly nyerőszériát futott itthon – a Bajnokok Ligájában pedig négy éven át jutottak rendre fináléba, igaz, nyerni egyszer tudtak, 2004-ben, a Margitszigeten rendezett négyes döntőben, a montenegrói Kotor ellen. Amikor a már 1995 óta mesteredzői címet viselő szakember egymás után hatodszor nyerte meg az ob I-et a Honvéddal, beállította az UTE legnagyobb, Németh Jamesz és Halassy Olivér fémjelezte korszakában edzősködő Kiss Zoltán rekordját (10 bajnoki arany edzőként); a tizenegy európai kupafinálé és négy trófea okán ugyanakkor joggal nevezhető a valaha volt legeredményesebb honi klubedzőnek. Aki a Honvédtól történt távozása után hamarosan Szolnokon kezdett építkezni – hasonló elvet követve, mint évekkel korábban, azaz a legjobb hazai pólósokat igyekeztek begyűjteni, ugyanakkor már külföldi csillagokat is szerződtettek. Kovács István két év után a szakosztály vezetőjévé lépett elő, azaz már inkább menedzserként állt az együttes mögött, amely a bajnoki címek mellett 2017-ben ért a csúcsra s hódította el a Bajnokok Ligáját. Itthon igazából sosem került komolyan szóba szövetségi kapitányként – az Universiade-válogatottat bízták rá egyszer-egyszer –, 2011-ben a románok szerződtették, akiket több évtizednyi szünet után 2012-ben kijuttatott az olimpiára, avagy egyértelműen kimondható: bárhol is dolgozott harmincéves pályafutása során, mindenütt komoly nyomot hagyott maga után.