Földi

László

Öt bajnoki cím és BEK-győzelem játékosként, és újabb öt bajnoki cím és két BL-négyes döntő edzőként – Földi Lászlót, bár szolnoki születésű, gyakorlatilag minden a Vasashoz köti, amelyet negyven éve szolgál; rá tényleg igaz, hogy piros-kék vér folyik az ereiben. Szolnoki srácként nagyjából papírforma volt, hogy néhány, úszásnak szentelt év után kiköt a vízilabdázóknál – a városi legenda, Hasznos István tanította meg az első tempókra, és aztán ő mentorálta pólósként is. Amikor a hetvenes évek végén a magyar vízilabda sokadik aranykorát klubszinten uralni készülő Vasas megkereste, nem mondhatott nemet: olyan legendák közé került, mint Faragó Tamás és Csapó Gábor, nem is beszélve az őt beépíteni kész mesterről, Rusorán Péterről. “A srácok szerencsére hamar befogadtak, ám nyilván működött a hierarchia, egy fiatal gyerek ilyenkor mindent alulról kezd csinálni, de szerintem ez jól van így, mert az ember pozitív értelemben megtanulja szolgálni a csapatot” – emlékezett vissza a kezdetekre, egyszersmind tanulságosan fogalmazva meg mindazt, ami egy csapatsportban alapvetés. A piros-kékek valóban hatalmas fölénybe kerültek akkoriban: egymás után nyerték a bajnokságokat, 1979-ben és 1984-ben Európa trónjára ültek; Földi László hivatalosan kétszeres győztesnek számít, bár ő maga csak a második BEK-serleg kivívásában játszott tevékeny szerepet, miután fiatal kora – és így a potenciális disszidálási szándék – miatt a központi sportvezetés egyszerűen nem engedte ki a nyugat-berlini négyes döntőre…

Két év wuppertali vendégjáték után tért vissza Angyalföldre, ahol végül 33 esztendős koráig vízilabdázott, közben megszerezte az edzői képesítést, így visszavonulása után azonnal az utánpótlás-csapatok kispadjára ülhetett, továbbá a felnőttgárda mellett is segédkezett afféle technikai vezetőként. A nagy lehetőséget 2004-ben kapta meg – hovatovább mindenki más után, hiszen nagynevű elődei (Somossy József, Faragó Tamás, Kásás Zoltán) egyaránt hasztalan kísérleteztek a nagy áttörréssel; avagy volt KEK-győzelem, kupasiker, ám a nagy álom, hogy 1989 után újra bajnok legyen a Vasas, a legkülönfélébb felállásokban sem jött össze, holott szekérderéknyi kiválóság fordult meg a klubban. Földi mesterrel mindenesetre azonnal újra kupagyőztes lett a Vasas, majd három év türelmes építkezése 2007-ben valahára meghozta a nagy eredményt – pont akkor, amikor senki sem várta: a továbbra is bivalyerős, időközben Benedek Tibort is hazahozó Honvéd ellen, egy katartikus hangulatú fináléban a Vasas 18 év után elhódította a magyar bajnokságot. Ez pedig egy új aranykorszaknak ágyazott meg: további négy aranyérem követte a sikert, pluszban sikerült eljutni a BL négyes döntőjébe, először 2008-ban, majd 2012-ben, igaz, ott mindkétszer az elődöntő jelentette a végállomást.

“Sokat és alázatosan dolgoztunk, jó volt a csapatszellem, a srácok pedig mindenben partnerek voltak, így aztán valóban be tudtunk kerülni az évkönyvekbe, sőt, talán mondhatom, hogy a klub történelmébe is – idézte vissza a csodálatos esztendőket a 60. születésnapján a klub honlapjának adott interjúban. – Mindig próbáltunk úgy válogatni, hogy csapatként jók legyünk, ezért nem is biztos, hogy a legjobb tudású játékost kerestük egy adott posztra, hanem azt, aki a csapatba a legjobban beleillett. Direkt beszélek többes számban, mert a közvetlen stábbal és szakosztályvezetéssel közösen voltunk sikeresek, Mátéfalvy Csabi például folyamatosan ott volt mellettem, rengeteget tanultam tőle.”

A gárda akkori ifjú ikonja, a 2008-ban olimpiai bajnoki címet nyerő Varga Dénes azt mondta róla: „Az emberközpontúságát és a személyiségét emelném ki, ezért neveztük jó edzőnek, ezért gondolunk vissza rá szívesen.” Földi mester pedig így fogalmazta meg edzői ars poeticáját – melyben azért megemlítette a zseniális játékost is: “Én azt tapasztaltam a pályafutásom alatt mindenhol játékosként, hogy az alaptaktikán túlmenően megkapjuk a kellő szabadságot. Ebben hittem edzőként is, mert szerintem a kiélezett szituációkban sokszor az improvizáció hozhatja meg a sikert, így hagyni kell kibontakozni a játékosokat. Pontosan ismertem a srácokat, tudtam például, mikor kell rászólni Varga Dumira, hogy most már álljon meg, de nála egyébként tízből kilencszer az volt a hatékony, ha hagytam, mert meg tudta csinálni, amit kitalált. Persze sokakat említhetnék még, tényleg remek játékosaim voltak.” 2012 után aztán a piros-kékek anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy ugyanazon a szinten folytathassa az együttes, így az öt bajnoki cím után a tisztességes helytállás lehetett a cél a középmezőnyben, amit sokáig teljesített is a gárda. Földi László több fiatal tehetséget épített be az együttesbe, amelynek kispadjától végül 2022-ben búcsúzott.

Sokáig nem barátkozhatott az új fejezettel, milyen 15 év után kiesni a napi munkavégzésből – egy infarktus egy teljesen más fejezetet nyitott az életében. “A történetem egyébként tanulságos, és fontos példa lehet mindenki számára, hogy vigyázni kell magunkra az élsport világa mellett – vont mérleget. – Egy vezetőedző munkáját folyamatos stressz kíséri, amit én szerettem evésbe fojtani, olykor későn is, miután végeztünk az edzésekkel. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, ezek a rizikótényezők összeadódtak, és végül bekövetkezett a baj. Szerencsére a családom, ahogy korábban is mindig, végig mellettem állt, és ugyanez elmondható a Vasasról is. Amikor jobban lettem, a klubvezetés felkért, hogy koordináljam az utánpótlást. Végül úgy döntöttem, ez lesz a kedvező irány számomra, és nem a további edzősködés.” Azaz most ismét a türelmes, szisztematikus építkezés zajlik Angyalföldön, amelyből Földi László is kiveszi a részét, nem kevés tapasztalatára támaszkodva.