Zulawszki

Béla Emil Lajos

Születési anyakönyvi adatok szerint Zsulavszky Bélának hívták, a család ezen ága azonban ezt a névváltozatot sohasem használta. Zulawski Béla néven versenyzett, de a sajtóban a Zulawszky, Zulavszki és a Zulavsky változatok is előfordultak. Magyarországon letelepedett lengyel nemesi családból származott, a család közelebbről nem ismert rokona: Zsulavszky Zsigmond, Kossuth Emília (1807–1860), Kossuth Lajos nővérének a férje. Négygyermekes családban nőtt fel. A kőszegi alreáliskola vívás, torna és magyar nyelv tanára hadnagyi rangban (1897–1900), főhadnagyként áthelyezték Szarajevóba (1900–1904). A császári és királyi 69. gyalogezred századosaként Budapesten (1904–1911), majd Bilekben (hercegovinai határerőd, III. zászlóalj, 1911–1912), később Székesfehérvárott szolgált (IV. zászlóalj, 1912–1914, 1914. aug. 1-jétől őrnagyi rangban). Katonai kitüntetései: hadiékítményes III. osztályú érdemkereszt, Vaskoronarend III. osztálya. A bécsújhelyi császári és királyi torna- és vívómester tanfolyam (1896–1897) és a bécsi törzstiszti tanfolyam hallgatója (1912–1914). A Magyar Atlétikai Club (1904–1914); közben a Székesfehérvári Torna Club (SZTC, 1911–1912) kard- és tőrvívója. Az SZTC alapító elnöke (1911–1912). A korabeli sajtóhírek szerint az 1890-es évek elején kezdett el vívni mindkét fegyvernemben, Halász Zsigmond tanítványa volt. Részt vett az 1896-os millenniumi versenyen, majd 1898-ban kardban megnyerte a hadsereg bajnokságot és az Union Wien bécsi versenyét, ahol tőrben is indult és a 2. helyen végzett. Katonai szolgálata miatt az évszázad elején kevés versenyen indulhatott. 1904-re azonban a legjobb kard- és tőrvívók közé tartozott, jóllehet ritkán vett részt országos versenyen, annál gyakrabban szerepelt vívóestélyeken és kihívásos párosviadalokon, valamint sok akadémiát is tartott. Ahogy a Nemzeti Sport szakírója, Nagy Béla megjegyezte Zulawskinak nincs nyilvános eredménye, mégis ki kell küldeni az „olympiádra”… Az utazó olimpikonok: Apáthy Jenő, dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, Szántay Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos, Zulawski Béla.

A londoni olimpián 1908-ban részt vett csapatból két kiemelkedő tudású vívó (Békessy Béla és Mészáros Ervin) hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium a császári és királyi katonatiszteknek nem engedélyezte a magyar színekben való versenyzést. Zulawski Béla századosnak csak a csapat szereplését tiltották, az egyéni versenyben indulhatott. A nyolcas döntőbe öt magyar (dr. Fuchs Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos; Szántay Jenő, Zulawski Béla), valamint egy-egy cseh (G. von Lobsdorf), francia (Georges de la Falaise) és holland (Jetze Dorman) vívó került. Az angol szakértők úgy gondolták, hogy a magyarokra csak G. von Lobsdorf lehet veszélyes, miután a csapatdöntőben a négyből három magyar ellenfelét is legyőzte (dr. Fuchs, dr. Tóth, dr. Gerde). A laikus szurkolók meglepődtek, hisz az egyéni döntőbe két olyan magyar vívó is bekerült (az az évi magyar bajnok Szántay Jenő és Zulawski Béla), akiket még csak nem is neveztek/nevezhettek a csapatversenyekre. Zulawski a döntő előtti selejtezőkben tizenöt asszót vívott, melyek közül tízet sikerrel zárt. A döntőben megvert három magyart, Werknert, Szántayt, dr. Tóthot. Sokáig Zulawski volt az egyetlen veretlen, de aztán dr. Fuchs őt is legyőzte. A döntőben dr. Fuchs valamennyi ellenfelével szemben diadalmaskodott, azaz eggyel nem. Az akkori szabályok szerint a vívóidő nyolc percig tartott. Ha ez idő alatt a mérkőzés nem dőlt el, mindkét vívót vesztesként jegyzőkönyvezték. A Fuchs-G. von Lobsdorf asszóban pontosan ez történt, így könyvelte el az egyetlen vereségét dr. Fuchs Jenő. A cseh „vitéz” G. von Lobsdorf kikapott Zulawskitól, sőt dr. Tóth Pétertől is. A végén tehát dr. Fuchs is és Zulawski is egy-egy vereséggel állt, következett az újravívás az első helyért – egy tusra. Sokáig nem történt semmi, aztán Zulawski támadott és dr. Fuchs elővágása tisztán ült. A kardvívás első magyar olimpiai bajnoka dr. Fuchs Jenő lett. Zulawski az olimpiai játékok balszerencsés magyar kardvívója, mivel aranyérem nélkül utazhatott haza. Egyrészt adminisztrációs ok miatt figyelembe se vehették a később olimpiai bajnokká lett magyar válogatott összeállításánál, és egy tussal az egyéni döntőt is elbukta! 1908-ban a párbajtőrvívásban is elindult, de ott a 40 közé jutásért kiesett. A két olimpia között zászlóalját áthelyezték Székesfehérvárra, ahol kezdeményezésére megalakult a Székesfehérvári Torna Club (SZTC) vívószakosztálya, amelynek az elnöki tisztségét is betöltötte. Székesfehérváron már több versenyen is elindult, eredményei közül kiemelkedett a Csehország kardbajnokságán elért első helyezése (1911), melyet egy évvel később nem sikerült megvédeni, 1912-ben a 4. helyen végzett, miként a tőrversenyben is. Zulawski még több kisebb versenyen is részt vett, illetve az abbáziai kardversenyen is indult, ahol szintén a 4. helyet szerezte meg, így mindkét fegyvernemben ismét utazhatott az olimpiára.

A stockholmi olimpián 1912-ban a tőrverseny első fordulójában a vívók tizenhat hetes csoportban vívtak: egy kivétellel valamennyi magyar vívó továbbjutott a 2. körbe, azaz az elődöntőbe. A döntőbejutási kör azonban már a végállomást jelentette Zulawskinak: a későbbi ezüstérmes olasz Pietro Speciale és nagy meglepetésre az angol Robert Montgomerie jobbnak bizonyult. A magyar győzelemmel végződött kardcsapat-viadalt (bár a szabályzat akkor már megengedte volna, de Zulawski a csapatban nem volt érdekelt) követő egyéni versenyben, az olimpiák történetében egyedülálló eset történt: a tizenkét magyar közül hét került be a nyolcas döntőbe (dr. Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, dr. Tóth P., Werkner, dr. Földes)! A magyar kardvívás akkori erejét jelzi, hogy a négy évvel korábbi ezüstérmes Zulawski az elődöntőből nem került a nyolcas döntőbe: Békessy Béla és az egyetlen nem magyar, az olasz Nedo Nadi előtt kellett fejet hajtania. Zulawski Béla az olimpia után beiratkozott a bécsi törzstiszti tanfolyamra, úgy gondolta, hogy annak elvégzése után újra edzésbe áll az 1916. évi berlini olimpiai játékokon való sikeres szereplés érdekében. Remélte, hogy jóbarátjával, a Székesfehérvárott praktizált magyar tőrbajnok dr. Pajzs (Pick) Pál (1886–1966) orvossal majd közösen sikeresen felkészülnek az újabb olimpiászra… Emlékezet Zulawski Béla az I. világháborúban, mint a 69. gyalogezred őrnagya, a 30. népfelkelő gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka, a déli fronton, az Avtovac melletti ütközetben 45. életéve betöltésének másnapján hősi halált halt. 1914. október 29-én ideiglenesen Avtovacban temették el. Holttestét felesége hozatta haza és Kőszegen, a Városi Temetőben temettette el még 1914-ben. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2007-ben. Emlékoszlopára a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület emlékfeliratot készíttetett (1999).

• https://nevpont.hu/palyakep/zulawski-bela-4f3c0 • Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012) • Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006) • olimpia.hu • fie.org