Késői kezdet
18 évesen, édesapja egyik barátjának javaslatára kezdett el vívni a BEAC-ban. Itt még együtt vívhatott Tóth Péter és Gombos Sándor olimpiai bajnokokkal. Tehetséges kardvívónak tartották, de már huszonévesen edzősködésben fogott. 1958-ban elfogadta az Újpest ajánlatát, a terv grandiózus volt: teremtse meg a kardvívást a patinás klubnál. Ennek maximálisan eleget tett, bajnokok sorát nevelte. Keresték ugyan más klubok, de sohasem hagyta el a lila-fehéreket, haláláig ott edzősködött.
A 70-es években indult be a sikerszéria
Első komoly tanítványa, Gedővári Imre volt, aki 1974-ben nyerte első világbajnoki érmét, egy bronzot csapatban. 1978-ban Gedővári már világbajnoki aranyérmes csapatban, ekkor már egy másik Zarándi-tanítvány, Nagyházi Zoltán is ott állhatott mellette a dobogó tetején. Az 1980-as olimpián született meg az első érme, amikor a csapat bronzérmes lett.
Nem bírta a szíve az igazságtalanságot
Az 1981-es világbajnoki döntőben a lengyel Dariusz Wodke vitatott körülmények közt legyőzte Gedővárit, Zarándi rosszul lett a finálé után. Egy év múlva infarktust kapott a vb-n, a kardcsapat aranyérmes lett. Hosszú lábadozása után az orvosok el akarták tiltani az edzősködéstől - a feleségével bevitette a kórházi ágya mellé a kardot, hogy kézbe vehesse -, de végül engedélyezték neki, hogy Gedővári mellett Szabó Bencével, Csongrádi Lászlóval is foglalkozhasson. Sokszor mondogatta, hogy a magyarok tanították meg vívni a szovjeteket, de nem szégyellte, hogy Moszkvába utazzon tanulmányútra, amikor úgy érezte, csak kint találhatja meg a választ arra, miért tart a nagy rivális a magyarok előtt.
A csúcs: az olimpiai aranyérem
Az 1988-as olimpián 28 év után ünnepelhetett a magyar kardvívás csaparanayat, és a siker letéteményesei Zarándi jól felkészített csapatához tartoztak. A döntőben a szovjetek már 8:4-re elhúztak, de ezzel nem ért véget a találkozó. Zarándi a szöuli olimpián vásárolt a nyakláncára egy arany buddha-medált, és megdörzsölte a találkozó utolsó szakaszában, ami bevált. A megsérülő Nébald helyére becserélt Csongrádi László győzött Mindirgaszov ellen (5-3), Szabó Bence Burcevet oktatta (5-2), az utolsó csörtében pedig Gedővári döntetlen állásnál bevitte a mindent eldöntő, csodálatos, és nem utolsósorban vitathatatlan találatot. 8:8 után a találatarány a mieinknek kedvezett.
Az egyéni olimpiai arany
Az 1992-es olimpiára Szabó Bence favoritként érkezett, de nagyon jól jött neki, hogy az akkori lebonyolításban még ott volt a vigaszág. Szabó ugyanis azon menetelt végig, és Zarándinak is nagyon köszönte, hogy olimpiai bajnok lehetett.
Több mint húszéves közös pályafutásunk alatt egyszer fordult elő, hogy felemelte a hangját, de annak olyan hatása volt rám, hogy arra a napra ma is emlékszem. Egy délelőtti, kemény keretedzés után úgy gondoltam, délután a Dózsában még iskolázom egy jót, akkoriban már partnernek tekintett az Öreg, rám bízta, mit csinálok. Kelletlenül vívtam, lötyögtem, hiszen az iskolázást vártam, de ő rám szólt, hogy rendesen csináljam.
“„
Egy újabb csúcs: Magyarország = Zarándi-tanítványok
Az 1993-as esseni világbajnokságon csak Zarándi-tanítványok álltak a dobogó tetején, miután csak újpestiek kerültek be a csapatba. Gedővári ekkor már visszavonult, Szabó Bence viszont ereje teljében volt. Abay Péter, Boros György, Köves Csaba és Naverrete József volt még a győztes csapat tagja. Az 1996-os olimpián is csak az ő versenyzői utazhattak ki. Köves, Navarrete és Szabó végül ezüstéremmel fejezte be. 1998-ban lett utoljára világbajnoka.
Emlékezete
2003-ban váratlanul meghalt, a budapesti világkupa a nevét viseli.