Beszélő becenév: Atya
Az első magyar párbajtőrbajnokságot 1930-ban rendezték Magyarországon, Vass 30 évesen, 1934-ben lett a Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet növendéke. 1938-ban segédoktatóként kezdett el oktatni a BBTE-ben. 1945-től 1956-ig a Vasas (Bp. Fáklya, Bp. Bástya) öttusa és vívóedzője. 1957-tól 68-ig a Vörös Meteorban, 68-tól az OSC-ben már csak a párbajtőrvívókat edzette. 1954-től a magyar öttusa, majd 1954-től 18 évig a magyar párbajtőr válogatott vezetője. Hatalmas hatást gyakorolt nemcsak a szakágra, de még az öttusára is. 1968-ban úgy nyilatkozott, hogy alig akad párbajtőrvívó, aki ne lett volna vele kapcsolatban. Hogy pontosan mikor kapta az Atya becenevet, nem tudni, de a fegyvernem hazai atyjának lehetett tekinteni. "Atyának becéztük, mert olyan volt, mint a második atyánk" - emlékezett vissza legsikeresebb tanítványa, Kulcsár Győző, akinek az első és utolsó edzője is volt egyben.
Korszakos zseniket nevelt fel
Az első nagy sikere Sákovics Józsefhez köthető, 1953-ban lett világbajnok. A férfi párbajtőrcsapat először a budapesti világbajnokságon, 1959-ben győzött. Az újabb egyéni aranyat Kausz István érte el, 1962-ben. 1961-től már tanított a TF-en, szakkönyvet is írt a párbajtőrről. Az 1964-es olimpiát nevezte a kedvencének, amikor a csapat először nyert. "Az még igazi olimpia volt, ahol a monumentalitás és a technika nem nyomta el az igazi olimpiai szellemet!" Kulcsárnak az volt az első aranya. 1968-ban pedig megnyerte az egyénit is - a csapat nagy izgalmak közt verte a szovjeteket, akik 3-1-re vezettek, de 7-4-re kaptak ki -, ami addig hiányzott az életéből. Szakmájának titkáról így vallott:
"Annyiféleképpen kell mesternek lenni, ahányféle egyéniség van. Nehéz összegezni, mi a korszerű, a modern. Sákovics dinamikus volt, robbant, Balthazár hátul, a pást végén adta a tusokat. Fenyvesi nemkülönben. De Kulcsár és Nemere vívása például semmiben sem hasonlított. Külön-külön egyéniségek voltak. És ez a szép"
“„
A triplázás után köszönt el a válogatottól
1972-ben sikerült az olimpiai triplázás, akkor már Osztrics István is a csapat tagja volt, az egyik legfiatalabb tanítványa. A válogatottól akkor visszavonult, de a vívástól nem szakadt el, ott volt a 76-os olimpián is. "Hihetetlenül hitt az elvégzett munka eredményében, ha kellett, mindenkivel összeveszett. Velünk is. Második apám volt, személye tiszteletet parancsolt, emberi tartása követésre méltó" - jellemezte őt Kulcsár. Utolsó éveiben Vass Imre a tatabányai vívást igyekezett felépíteni. 1982-ben egy súlyos műtét után is nagy akarattal tért vissza a pástra és határtalan lelkesedéssel oktatni kezdett. Két év múlva az utcán esett össze és halt meg, a szíve mondta fel a szolgálatot, ami fáradhatatlanul dobogott a magyar vívósportért. Emlékverseny őrzi a nevét.