Élete
Tary István 1937-ben vonult be katonai szolgálatra, majd már a seregben jelentkezett a Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetbe. Mindig sokat sportolt, így jelentkezett a 3 éves képzésre, ettől az időtől kezdve élete összeforrt a vívással.
A második világháború befejezése után Szabó Lászlóval együtt megalapították az OSC vívószakosztályát, ahol élete végéig tanított. Oktatott kardot, tőrt és párbajtőrt is. Az egyetemista vívók mellett öttusázókkal is foglalkozott.
Legnevesebb tanítványa, az olimpia és kétszeres világbajnok dr. Kausz István, de versenyzői voltak még többek között vívásban dr. Préda István, dr. Rabár Pál, dr. Bakonyi Péter, és az öttusázó dr. Móna István, dr. Nagy Imre, dr. Török Ottó, Bódy János, Ferdinandy Géza, Szaniszló József és Móczár István.
Munkásságáért 1961-ben mesteredzői címet kapott.
Nem tartozott a sztárolt vívómesterek közé, fotó is alig található róla. Úgy tartotta, a felkészülés motorja a becsületesség és a vívás végtelen szeretete.