Színésznőként magyar bajnokság
Tary Gizella tízgyermekes családban született. Húszéves koráig apja asztalosműhelyében dolgozott, akkoriban például nők végezték a könnyű kezet igénylő bútorpolitúrozást. Később színészmesterséget tanult Rákosi Szidi neves tanintézetében, ahol megismerkedett a vívással is, amit Fodor Károly vívóintézetében tökéletesített. Az első magyar női tőrbajnokságot 1909. március 13-án Pozsonyban rendezték meg, ahol Tary Gizella szerezte meg a győzelmet úgy, hogy hat ellenfelét győzte le, 24 tust adott, és csak egyet kapott! Ezt követően másfél évtizedig nem versenyzett, színésznőként dolgozott és színdarabokat írt.
Újrakezdés olimpiai részvétellel
1924 elején meglepetésszerűen érte a magyarokat az olimpiai vívóversenyek kiírása, mivel női tőr versenyszám is bekerült a műsorba. A hírre hat hónappal a párizsi olimpia előtt a 40 éves Tary Gizella, aki akkor már tíz éve felhagyott a rendszeres testedzéssel, Italo Santelli-nél ismét fegyvert fogott. Santelli ingyen foglalkozott vele, mert látta benne a tehetséget és igen jó véleménnyel volt az erős fizikumú, magas, balkezes vívónőről. Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon végül a hatodik helyet szerezte meg és ezzel Tary Gizella lett a magyar olimpiai mozgalom első női pontszerzője! A versenyek során dr. Posta Sándor segítette és támogatta, látta el tanácsokkal, amiért Tary igen hálás volt, sőt az olimpia után „átigazolt” Posta mesteréhez, Gerentsér Lászlóhoz.
Az első képesített magyar vívómesternő
Tary Gizella ezután még néhány évig versenyzett, 1925 és 1929 között háromszor nyerte meg a szlovenszkói, 1930-ban pedig a Tátra-bajnokságot. Részt vett az 1928-as amszterdami olimpián, sőt 1929-ben egy bemutató víváson tőrben legyőzte a kardvívó olimpia bajnok Petschauer Attilát is. Ekkor már vívómesterként is dolgozott, ebben is úttörő volt, hiszen még csak elvétve akadt külföldön is egy-egy női vívóedző. 1931 júliusában a vívómester vizsgáztató bizottság a tőrvívás mesterévé avatta, ő lett az első képesített magyar vívómesternő. Ezt követően már önállóan is vállalhatott tanítványokat, elsősorban hölgyvívókkal foglalkozott. 1948-ban a Magyar Vívó Szövetség mesterek testülete választmányi tagjává választotta.
1960-tól néhány évig Tary Gizella emlékversenyt rendeztek a tiszteletére
Elek Ilona és Elek Margit könyvükben – Így vívtunk mi - így emlékeztek Tary Gizellára: „…talán nem kapta meg életében azt a megbecsülést, amelyet megérdemelt volna. Nem voltak többé kimagasló eredményei, sikerei, de az ő pályafutását nem az eredmények szemszögéből kell értékelni, hanem abból kiindulva, hogy elindított valamit és átadta a stafétabotot azoknak, akik a győzelmi dobogó legmagasabb fokára jutottak.”
“„