Somlai

Béla

Nem volt veretes vívómúltja, nem tudott kiemelkedni versenyzőként, edzőként futott be irigylésre méltó karriert. "Budapesten két olyan hely volt, ahol a kardvívást nagyon magas szinten űzték, a Vasasban és a Honvédban. Valamiért a Vasasnál próbálkoztam, és az álmom természetesen az volt, hogy sikeres vívókat neveljek. Fontos elem volt a későbbi sikerekben, hogy az első időszakban remek edzőktől tanulhattam a Vasasban, de ez talán nem annyira meglepő, hiszen a klub mindig is híres volt az ott folyó szakmai munka magas színvonaláról. Az első időszakban a sportágat kiemelkedő szinten oktató Mendelényi Tamástól, később Batizi Sándortól, majd Szepesi Lászlótól leshettem el munkamódszereiket."

Hétévesen kezdett el foglalkozni Ferjancsik Domonkossal, akivel élete első sikereit is elérte. 1998-ban Ferjancsik a világbajnoki aranyérmes magyar csapat tagja lett. Ferjancsik 2000-ben, a sydneyi olimpián bejutott a négy közé, és a negyedik helyen zárt. 2003-ban világbajnoki bronzéremig jutottak. A 2004-es olimpián Ferjancsik a klubtársától, az ezüstéremig menetelő Nemcsik Zsolttól szenvedett vereséget.

Szilágyinak Gerevich György volt a nevelőedzője, aki a 2008-as pekingi olimpia előtt halt meg. Szilágyi utána mestert keresett, és sokáig nem talált. "Nem toltam magam az előtérbe, vannak elveim, tisztességtelen is lett volna. Iliász Nikolász azonban rögtön hozzám jött, ő pedig forszírozta az Áronnak, hogy velem is dolgozhatna. Áron 2009. januárjától lett a tanítványom. Lehet, hogy félt korábban, mert engem nem tartanak könnyű embernek, de ő felvállalta a munkát. Nekem elég régi elvem, hogy ha én szeretek elfáradni egy versenyzővel, akkor a versenyző is fáradjon el. Munka nélkül nem megy. A természetünk pedig úgy látszik, sok mindenben közös, jól megértjük egymást." A londoni olimpián az asszók között folyamatosan elemeztek, Somlai rendre megmutatta Szilágyinak laptopon, ha olyan akciót látott, ami addig nem volt jellemző a soron következő ellenfélre.