Előkelő családi háttér
Rosty Pál előkelő családból származott. Apja, barkóczi Rosty Zsigmond kamarás, nagykövet és meghatalmazott miniszter volt, családi vonalon pedig sógora volt néhai báró Eötvös Józsefnek. Fiát is diplomácia pályára szánta, ezért Franciaországban neveltette. Emiatt Rosty Pál magyarul csak törve beszélt, de mindig büszkén vallotta magát magyarnak.
A legpárizsibb magyar
Nizzában, Michel Huron vívóiskolájában ismerkedett meg a párbajtőrvívással, majd jogi egyetemi tanulmányai miatt Párizsba költözve a híres Baudry féle vívóklubban folytatta és csakhamar a legjobb helyi vívók közé tartozott. Franciaországban több mint 40 versenyen indult és ezek közül tizenkét versenyen végzett az első helyen rövid pályafutása alatt.
1912 májusában a francia bajnokságban harmadik helyezést ért el és a korabeli újságok szerint úgy búcsúzott el, hogy jövőre már nyerni fog. Az egyik helyi újság akkoriban a „legpárizsibb magyarnak” nevezte.
A stockholmi olimpia
Az 1912-es stockholmi olimpia előtt felajánlotta szolgálatait hazájának és szívesen indult volna a magyar párbajtőr csapat tagjaként. De mivel akkoriban ez a szakág a kardhoz és a tőrvíváshoz képest Magyarországon még gyerekcipőben járt, emiatt Rosty, Békessy Bélával egyetemben csak a párbajtőr egyéni versenyben tudott elindulni. A stockholmi edzéseken mutatott formája alapján az aranyéremre is lett volna esélye, különösen azok után, hogy mind a francia, mind az olasz csapat, különböző vélt szabálytalanságok miatt testületileg visszalépett a küzdelmektől. A későbbi olimpiai bajnok, a belga Anspach is Rosty-t tartotta legveszélyesebb ellenfelének. Ezt az elvárást egészen az elődöntőig igazolta, azonban ott összeroppant és három vereség után kiesett.
Korai halála
A helyszínen ezt sokan nem értették, ám hamarosan kiderült mi állhatott a hirtelen összeomlás mögött. Rosty alig két hónappal később már súlyos betegen tért haza édesanyjához Budapestre, ahol pár nappal később elhunyt.