A legjobbaknál tanulta a szakmát
Róna Ármin a szaázadforduló sokoldalú sportembere volt. Tornászott, síelt, teniszezett és vívott. Mellette hosszú ideig egy budapesti középiskolában tornatanárként dolgozott és már akkor számos vívó került ki keze alól és sok ifjú embernek szerzett kedvet a víváshoz.
Az 1920-as évek elején a régi neves vivómesterrel, Fodor Károllyal lépett kapcsolatba és annak a Balaton melletti hires sporttelepét vezette Siófokon. Néhány esztendeig maga Petschauer Attila is oktatott a siófoki sporttelepen, kitünően értett a kicsikkel való bánásmódhoz és különösen nagy érzéke volt a vivásoktatáshoz. Ő maga akkoriban Róna mesterrel iskolázott és nyugodtan mondhatjuk, hogy alig volt magyar vívó, aki ne vívott volna Rónával. Még egészen fiatal mester korában a MAC régi vívótermében. az Esterházy utcai lovardában volt asszópartnere az akkori idők legjobb vívóinak, Békessynek, Szántaynak, Krencseynek, Tóth Péternek , akik nagyra becsülték a fiatal mester klasszikus stilusú, intelligens vivómodorát. A második világháború előtt Ausztráliaában dolgozott.
Tanítványai is sokra vitték
A felszabadulás utón a Vivómester Egyesület - amelynek régebben is tevékeny tagja volt - elnöke lett. Mesterként szerződött az ujjáalkotott, vagy újonnan létesült egyesületekhez és hosszú ideig az Újpesti Dózsa vezető mestere volt, ahol változatlan energiával nevelte a fiatalokat. Tanítványa volt többek között Kulcsár Győző és Gábor Tamás. Később a Színművészeti Főiskola tanára lett, ahol nemcsak a sportvivás, hanem a színpadi vivás kiváló szakértőjeként tisztelték. Számos színpadi párbaj pompás beállításáért volt hálás neki a Főiskola és egyik-másik budapesti színház.
Munkásságát 1962-ben mesteredzői címmel ismerték el.