Lukovich

István

Lukovich István 1952-ben testnevelő tanári és edzői diplomát szerzett. Kezdetben atléta edzőnek készült, de szeretett mestere, dr. Duronelly László hatására végül a vívást választotta. Edzői voltak Gellér Alfréd és Hatz József is. A diploma megszerzését követően maradt a Testnevelési Főiskolán, az Időszaki és Küzdősportok Tanszéken tanársegéd lett, de mellette testnevelő tanárként és edzőként is dolgozott. Az 1961-ben indult vívó szakedző képzésen már adjunktusként tanított, majd Hatz József külföldre szerződése után a tőrvívás tanárának nevezték ki, Bay Béla nyugdíjba vonulása után pedig évtizedekig vezette a TF vívótanszékét. 1971. évi megalapítása óta tanára volt a TF Nemzetközi Edzőképző Tanfolyamán. Tanszékvezetői feladatai mellett tanított a Vörös Meteorban (ma MTK), az OSC-ben, a BSE-ben, később külföldön is, valamint hosszú ideig volt kondicionáló edzője a vívóválogatottnak. Számtalan, több kiadást megélő szakkönyv is fűződik a nevéhez, melyek ma is alapját képezik a vívás oktatásának.

• A vívás oktatásának általános módszertana és mechanikája (1967) • Tőrvívás (1968) jegyzet • Felkészülés és taktika a vívásban (1969) • Electric foil fencing (1971) • A vívás elmélete szakedzők részére (1972. TF jegyzet) • Vívás (1975) tankönyv • Vívás (1975) tanfolyami jegyzet • A vívás elmélete és módszertana (1976, 1980) • A francia vívás elemzése (1979) • Párbajtőrvívás (1979) jegyzet • Fencing (1986) • Vívás, vívómesterség (1986) • Víváselmélet és -módszertan (2011)

Munkásságáért 1969-ben mesteredzői címmel díjazták. 2015-ben megkapta a Magyar Vívószövetség Életmű-díját.