Aktív sportpályafutás
Köves Mihály a Hódmezővásárhelyi MÁV, a BVSC, a Bp. Honvéd és a Törökszentmiklósi Kinizsi színeiben vívott. Ami akkoriban már ritkaságnak számított, egyaránt versenyzett tőrben és kardban is. Legnagyobb sikerét 1958-ban érte el, amikor Csongrád megye legjobb férfi sportolójának választották. Később is eredményesen szerepelt, de igazi sikereket az edzői pályán ért el.
A szolnoki vívás megteremtője
Már sportolói pályafutása végén, Törökszentmiklóson belekóstolt az edzőségbe, de igazán 1974-től teljesedett ki, amikor Szolnokra került, ahol a legmagasabb szinten tanította párhuzamosan a tőr- és a kardvívást. Akkoriban erre gyakorlatilag egyáltalán nem volt példa. Szolnokon élt és edzősködött, és szállította sorra egymás után a klasszis vívókat. Orosz Gyula, Szelei István, Pusztai Ildikó és Köves Csaba nevét mindenki jól ismeri, valamennyien eljutottak a válogatottságig.
Ahhoz is volt intelligenciája, hogy felmérje, határai vannak a vidéki kard- és tőrvívásnak. Az edzőpartnerek hiánya, illetve a felsőfokú iskolák miatt nyilván fájó szívvel, de önként engedte el legeredményesebb tanítványait a fővárosba, más mesterekhez, az elitklubokba, a felnőtt válogatottba, az egyetemekre.
Budapesten folytatta
Aztán később ő is Budapestre költözött, és az Újpest edzője lett. Köves Csaba visszatért hozzá, és egy évtizedig meghatározó alakjává vált a világ kardvívásának, és alapemberévé a magyar válogatottnak. Csaba vb-aranyakig és két olimpiai ezüstig (Barcelona, Atlanta) vezette a kardcsapatot, miközben edző édesapja végig szerényen a háttérbe húzódott. Igazából iskolát is akkor szeretett adni, ha senki más nem volt a teremben, és a versenyeken sem lehetett őt látni. Aztán Csaba 2000-es visszavonulása után hátrébb lépett a magyar vívás életéből is.