Az első nagy magyar kardvívó
Iványi Gyula 1884-től 1887-ig a BBTE-ben Keresztessy József vívómester tanítványa volt. Új klubjában, a MAC-ban előbb Halász Zsiga, majd 1896-tól Italo Santelli edzette. 1894-ben olasz vívótanulmányi körútján több tornán vett részt és megmérkőzött a kor legnagyobb vívóival. Velencében megvívott Giordinisivel, aki később az 1896-os Millenniumi mesterek kardversenyén egyik kiemelt volt.
1895-ben Budapesten a MAC rendezte az első országos vívóversenyt, ahol Iványi az amatőrök (akkoriban nem vívómesterek vagy katonatisztek) közt aranyérmet ért el és megnyerte a Honvédelmi miniszter nagy ezüst serlegét. 1896-ban a MAC nemzetközi versenyén legyőzte Luigi Barbasettit a kor legnagyobb egyéniségét. A Millenniumi mesterek kardversenyén a második helyen végzett.
1900-ban a párizsi olimpia kardversenyén Iványi az ötödik helyen végzett rendkívül igazságtalan döntésekkel. Még az akkori bécsi újságok is kiemelték, hogy Iványi volt a nyolcas döntő legjobb vívója.
Iványit méltán tartja a vívó szakirodalom az első nagy magyar kardvívónak, habár sem olimpiát, sem világbajnokságot nem nyert.
„Vele és benne alakult ki az új magyar iskola, amelyet méltán lehet újra magyarnak nevezni, s amely ismét visszanyerte hegemóniáját a kardvívás terén az egész világon. Iványi nagyszerűen védett, szinte érinthetetlen volt, kitűnően vágott elő, pompásan alkalmazta a feltartó szúrásokat, tempója elsőrendű és lábai gyorsak voltak, mint a puskagolyó. Nagy egyéniségét legjobban jellemzi, hogy magára mesterére, Santellire is erős befolyást gyakorolt, és részben átalakította őt.” Monta róla Gerentsér László, az 1900-as évek híres vívómestere.
“„
A bankszakmában is a legjobbak közé tartozott
A párizsi olimpiát követően felhagyott a versenyzéssel, ám egészen 1919-ig eljárt Santelli vívótermébe, és zsűritagként is szerepet vállalt.
Sportpályafutása mellett 1883-tól kezdve banktisztviselőként dolgozott. Első és egyetlen munkahelyén, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárnál 1883-tól dolgozott és szép lassan lépegetett felfelé a ranglétrán: 1894-ben a terézvárosi fiókintézet vezetője, 1903-ban a cégközpontban ellenőr, 1904-től aligazgató, 1911-től pedig az igazgatók egyike volt.