Két sportág, négy ország, öt olimpia
Horváth Kornél a Könyves Kálmán Gimnáziumban ismerkedett meg a vívással, kezdetben tőröző volt, a középiskolás versenyeken ért el szép sikereket.
Érettségi után, 1961-ben nyert felvételt a Testnevelési Főiskola abban az évben induló – és azóta már legendássá vált vívó szakedző szak első évfolyamára. Itt Vass Imre szerettette meg vele a párbajtőrt, akit később is a példaképének tartott, sőt évekkel később a válogatott mellett dolgozhatott is a szárnyai alatt.
A vívómesteri diploma után a kubai válogatott mellett dolgozott, edzőként részt vehetett az 1968. évi mexikói olimpián is.
1970-ben tért haza és 1989-ig a Bp. Honvéd edzőjeként dolgozott, közben 1980-88-ig a vívó, 1986-88 között az öttusa válogatott edzője is volt. Nagy egymásra találás volt az övék Kolczonay Ernővel, mindketten fanatikus, gyors és dinamikus, temperamentumos emberek voltak, ketten együtt sikert sikerre halmoztak.
Magyar színekben 2 olimpián vett részt, 1980-ban a vívókkal, 1988-ban az öttusa válogatott mestereként. 1989-93-ig a spanyol párbajtőr válogatott mestere volt, tanítványa, Manuel Pereira 1989-ben világbajnok, Fernando Pena 93-ben VB bronzérmes lett, a spanyol csapat a barcelonai olimpián is helyt állt. Az 1996-as atlantai olimpián már a portugál csapat mellett dolgozott.
Hazatérte után nyugdíjba ment, utolsó éveiben visszavonultan élt.