Vívás
Mesteredző

Gellér
Alfréd

Gellér Alfréd vívómestert nemhiába nevezték a „mesterek mestere”-nek. Hosszú pályafutása alatt közel 400 hallgatót képzett ki vívóoktatóvá, okleveles vívómesterré.

Születési hely
Nemesperk (SVK)
Születési idő
1882. feb. 12.
Halálának ideje
1960. dec. 3.
Halálának helye
Budapest
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

A mesterek mestere

Gellér Alfréd középiskolai tanulmányainak elvégzése után katonai szolgálatot teljesített, majd a katonai vívó akadémián szerzett oklevelet és 1908-ig ennek az intézetnek volt segédtanára. Utóbb a Ludovika Akadémiára helyezték át, ahonnan 1922-ben a katonai testnevelő tanfolyam tanárává nevezték ki. Később az OTT vivósport előadója lett. 1925-tól kezdve a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívó-mesterképző Intézet tanáraként dolgozott. Ezalatt a kard-, tőr-, illetve párbajtőrvívásban közel 400 hallgatót képzett ki vívóoktatóvá, okleveles vívómesterré. Többek között Szűts Jánost, Somos Bélát, Vas Imrét, a Hatz fivéreket, Kevey Jánost és Forró Sándort is tanította. Mellette a Tiszti Vívó Klub (HTVK) és az UTE vívóit is edzette. Több mint 3 évtizeden keresztül a válogatott mellett is tevékenykedett, a háború után pedig a TF-en is tanított. Versenyzőként tanítványa volt Dany Margit, Papp Bertalan és Piller György. Fülöp Mihály, Rejtő Ildikó és Somodi Lajos pedig a nevelőedzőjét tisztelhette benne. 1930-ban tanítványai 25 éves vívómesteri jubileumát ünnepelték, ez alkalommal megkapta a kor egyik legnagyobb állami kitüntetését, a Signum Laudist.

Szakírói munkássága

Három kiváló könyvet írt. Első a „Vezérfonál az epéevívás elméleti és gyakorlati oktatásához”, Berti Lászlóval — kivel vívópályája párhuzamos volt — közösen írta a magyar epéevívás eme úttörő munkáját azokról a tapasztalataikról melyeket 1929-es francia és olasz tanulmányútjukon szereztek. Második művében, a „Vívás történeté"-ben tömören, áttekinthetően ismerteti a vívósport fejlődését. Harmadik műve: „A vívás kézikönyve”.

Barátja és tanítványa, Schenker Zoltán ekkor így emlékezett meg róla: „Nincs olyan vívó, a legöregebbtől a legfiatalabbig, aki tudását közvetlenül vagy közvetve ne neki köszönhetné, hiszen több mint 50 évig tanította a vívást katonai nevelő intézetekben, tiszti és polgári vívóegyesületekben, mesterképző sportoktató tanfolyamon, a TF-en…” „…szerényebb, önzetlenebb, előzékenyebb embert és barátot mint ő, elképzelni sem lehet.”

Egyesületei