Sokoldalú katonasportoló
Bezegh-Huszágh István édesapja, Bezegh-Huszágh Miklós 1928-1932 között Budapest rendőrfőkapitányaként működött így nem meglepő, hogy fia a katonai pályára lépett. 1935-ben végzett a Magyar Királyi Ludovika Akadémián. Hivatásos katonaként a Honvéd Tiszti Vívóklub párbajtőrvívója volt. A vívás mellett úszó-, lovas- és öttusaversenyeken is indult. 1935-ben 200m-es mellúszásban második helyezést ért el a főiskolai bajnokságban, 1936-ban negyedik helyezést ért el az öttusa bajnokságban, ami egyben olimpiai válogatóverseny is volt. A magyar öttusa válogatott tagjaként az 1937. évi budapesti nemzetközi öttusa versenyen első, az 1938. évi berlini és a stockholmi nemzetközi öttusa versenyeken a második helyezést ért el.
1936-ban párbajtőrben csapatbajnoki címet szerzett. A magyar párbajtőr válogatott tagjaként részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol a csapat két vereség után már a selejtezőben búcsúzni kényszerült.
Az emigráció évei
A második világháborúban a galíciai ill. Kárpátokban zajló harcokban vett részt.
Családjával 1944 decemberében Magyaróvár érintésével Bécsbe menekült, majd Griesbach községben érte őket a háború vége. Közel hat évet töltöttek németországi menekülttáborokban – megjárva Münchent és Baden-Badent is – mígnem 1951 júliusában sikerült letelepedniük Brazíliában, São Paulóban, ahol a Ford helyi egységének igazgatója lett. Felesége, Lázár Flóra Madách Imre dédunokája volt.
A család folyamatosan részt vett a brazíliai magyar kolónia életében. Bezegh-Huszágh István 1956 után a São Paulo-i Pannónia Klub működtetésében vállalt többször önkéntes munkát és – örökös díszelnökként – nevéhez kötődik az évtizedeken át megrendezésre került São Paulo-i magyar ún. „Szeretetbálok” megszervezése. Brazíliában nem sokkal a halála előtt még saját verseskötete jelent meg.