Uhl Raoul dr.
Amszterdam – 1928
Az Uhl familia igazi vitorlázódinasztia. A három gyermek legidősebbike, Gyula túrajolléban ért el sikereket, 1936-ban a BSE színeiben a Novarával magyar bajnokságot is nyert. A középső leány, Irén a húszas-harmincas években jeleskedett. Férje, Kovách Andor a BSE vitorlázó-szakosztályának kapitánya. Anyai ági unokatestvérük volt a többszörös országos bajnok Dulácska György. A harmadik Uhl testvér, az 1907-ben született Raoul volt közülük a legeredményesebb.
Az Uhl család 1916-tól rendszerint a Balaton mellett, Almádiban töltötte a nyarait. A tízéves Raoul Perczel Miklós hajóján kezdte a vitorlázást. A BYC 1920-as újraindulásával Grofcsik János, a klub kapitánya vette pártfogásába. Az Uhl család vitorlással is rendelkezett, egy 14 négyzetméteres jolléval, a Lucky Strike-kal. Kezdetben a három testvér együtt indult a versenyeken. A kormányos Gyula volt. Versenyeket nyertek, nem is keveset.
Raoul az első sikerét 1928-ban érte el, amikor megnyerte az olimpiai válogató versenyt dr. Tuss Miklós és Oswald László előtt. 21 évesen került ki az olimpiára, ahol az egyszemélyes, 12 lábas dingi hajóosztályban indult, és a 13. helyen végzett.
A Budapesti Sport Egyesület (BSE) vitorlázó-szakosztálya 1932-ben alakult. Uhl Raoul, aki a budapesti városházán dolgozott, munkahelyi kollégáival (Göllner és Jordan családok, ifj. Lieber Endre, dr. Halmay Zoltán, dr. Margó György, Márkus Antal) kezdeményezője és kivitelezője volt a szakosztály megteremtésének.
1934-ben az első balatoni dingibajnokságon Raoul lett a bajnok Akarattya nevû hajójával. A következő években több versenyen is győzött. 1936-ban Heinrich Tibor és Kovács Béla mögött harmadik lett a bajnokságon.
Az 1936. évi berlini olimpiai játékokra Olimpia yolléban válogatóztak a korának legjobb magyar vitorlázói. Raoul szoros küzdelemben maradt alul Heinrich Tiborral és Izsák Olivérrel szemben.
Ezután már többnyire 22-es versenyjolléban szállt vízre. Ezekben az időkben itthon és a nemzetközi vízeken is a 22-es jolle volt a fő versenyosztály. Raoul sokszor indult versenyeken, és Heinrich Tibor, Kovács Béla, a Schimmert testvérek, Jankovich István és Pongó Kiss Csaba mellett is többnyire értékes helyezéseket ért el.
25-ös túrajolléval az 1936-os Kékszalagon, a BSE Virradat nevû hajójával abszolútban a nyolcadik helyet érte el, míg a túrajollék között első lett.
A második világháború végén és az azt követő majd három éven át, 1947 júliusáig szovjet hadifogságban sínylődött. Testileg leromolva, rossz anyagi viszonyok között élt, és ápolta szeretett feleségét. A Városházán kapacitálták, lépjen be a pártba, de ő erre nem volt hajlandó. Vezető tisztviselői beosztása helyett, mint segédmunkás dolgozott.
A BSE vitorlázói átmenetileg – mint Petőfi SE – Alsóörsre kerültek, majd Balatonfüreden Vörös Meteor néven mûködtek. Uhl Raoul az unokaöccse, Dulácska György biztatására ismét bekapcsolódott a vitorlázásba. Egy ideig a Kenese 50-es cirkálót kormányozta. 1956 nyarán az Almádi Építők Sárkány nevû hajójával harmadik lett az első Dragon magyar bajnokságon. 1961 és1964 között négyszer nyert Dragon bajnokságot a Mackó II. nevû hajóval.
Uhl Raoul példamutató, sportszerû versenyző volt. Versenyzői hitvallását így fogalmazta meg: – Imádtam vitorlázni, és mintegy mellékesen, szívesen versenyeztem is. Ám sohasem erőszakosan, az eredmény kevésbé érdekelt. Ha egy-egy versenyem nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, önmagamban gyorsan napirendre tértem a gyengébb eredmény felett. Nyilván a másik ügyesebben, jobban vitorlázott – gondoltam magamban.