Verrasztó

Dávid

Pályafutása ígéretesen indult, hiszen a 2005-ös budapesti junior Eb-n megcsinálta a klasszikus „vegyesduplát” (200-400 arany), ám az áttörés a felnőttek között később érkezett a vártnál. 2010-ben századmásodperceken múlt, de Cseh László mögött másodikként bejutott 400-on a döntőbe (megelőzve fő riválisát, Kis Gergőt), és ez az ezüstérem végre megfelelő lendületet adott karrierjének.

Igaz, Cseh mögött egyelőre csupán az Eb-ken állhatott a dobogóra, a következő vb-ken és a londoni olimpián sem tudott maradandót alkotni, ugyanakkor 2014-ben végre meglett a hőn áhított Eb-arany, majd 2015-ben immár világbajnokságon is odaért a legjobbak közé, hiszen Kazanyban ezüstérmes lett. A londoni Eb-elsőség megszerzését követően Rióba óriási várakozásokkal érkezett, ám azok agyonnyomták az előfutamban; sikerült azonban visszaépítenie magát, és 2017-ben, a budapesti vb-n újfent második lett (közben három egymást követő rövidpályás vb-n lett bronzérmes 2012-14-16-ban). 2018-ban az úszótörténelemben a leggyilkosabb távnak számító 400 vegyes első 30 éves bajnokaként ünnepelték Glasgow-ban, s bár a 2019-es vb nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, és a pandémia miatti olimpia-halasztás sem az ő korosztályának kedvezett, mégis beleállt a munkába és remek formában érkezett Tokióba, ahol azonban igazán balszerencsés módon, a dobogóról tizedmásodpercekkel lemaradva negyedikként zárt.

2022 februárjában, saját bevallása szerint versenysúlyához képest plusz tíz kilót cipelve egy egzotikus nyaraláson döntött úgy, hogy nem érhet véget a tokiói csalódással a karrierje, így 34 évesen ismét a kőkemény edzésekre szavazott, és a római Eb-n – az egész úszómezőny második legidősebb versenyzőjeként – újabb rekordot felállítva hatodik alkalommal állhatott dobogóra 400 vegyesen. Nem is az ezüstéremtől, inkább az ott elért időtől tette függővé, vállalja-e a folytatást, és az alapján úgy döntött: marad, és még egyszer, utoljára célbaveszi az olimpiai dobogót.