Vereczkei

Zsolt

Vereczkei Zsolt 1977-ben Nyírbátoron született felsővégtaghiánnyal. Kisgyermekkorában Érsekcsanádra került nevelőszüleihez. Nagyon szeretett a Baja közelében fekvő községben élni, a víz szeretete már korán kialakult nála, mert családjával sokat jártak a Dunára és a kanálisra strandolni. Ekkor még nem gondolta volna, hogy úszóként később hét paralimpiát is megjár és mindegyikről éremmel térhet haza.

Tehetségét és a hátúszáshoz szükséges jó vízfekvését a Mozgásjavító Általánosiskolában (jelenleg: Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) tartott úszásoktatások alatt fedezték fel. Eleinte az iskola diákjai a BVSC-be és a Dagály Strandra jártak edzésekre, ahol nagyon összetartó közösség alakult ki. Tíz évesen kezdett versenyszerűen úszni, lelkesedésének és kitartásának hamar meglett az eredménye. Több országos megmérettetésen is részt vett, ahol jó időket úszott. Ezek után olyan szakemberekhez került, akik lehetővé tették számára a hazai versenyek mellett a nemzetközi porondon való megmérettetést is. Első világversenye az 1991-ben rendezett barcelonai ifjúsági Európa-bajnokság volt, ahova csapattársaival busszal utaztak ki. Hatalmas élmény volt számára, hogy a sport által eljuthatott, olyan országokba, ahova egyébként akkor még nem lett volna lehetősége.

Élete első paralimpiájára 1992-ben jutott ki, ahol 50 méteres hátúszásban világcsúccsal aranyérmes lett. Ekkoriban a paralimpiának a hazai médiában nem volt olyan jelentős szerepe, mint ma. A sportolók jutalmazása is elmaradt az olimpiai érmesekétől, főként tárgyjutalmakat kaptak. Ettől függetlenül meghatározó élmény volt számukra, sok érmet szerzett a magyar küldöttség és a sajtó is elkezdett foglalkozni az eredményes sportolókkal. A paralimpiáról hazaérkezők számára állami fogadást rendeztek.

Négy évvel később Atlantába címvédőként érkezett, ami miatt nagy volt rajta a nyomás. Ennek ellenére ismét világcsúccsal állhatott fel a paralimpiai dobogó legfelső fokára. Az ezredforduló évében szintén címvédőként utazott Sydneybe, ahol már a repülőtéren rengeteg magyar szurkoló fogadta a hazai delegációt. Elvitték őket a város nevezetességeihez, valamint a versenyekre is elkísérték a magyar versenyzőket. Az 50 méter hátúszás döntőjén is szinte megtelt az uszoda. Életében harmadszor is sikerült világcsúcsot úsznia paralimpián és újra neki szólt a magyar himnusz. Ez a paralimpiai emlék a legkedvesebb számára.

Sydney után bronzkorszak következett a paralimpiák tekintetében. Első bronzérmét fő számában 2004-ben Athénban szerezte meg. Elégedett volt teljesítményével, ugyanis három arany után elsődleges célja az éremszerzés volt. Követte a világranglistákat és tudta, hogy jó eséllyel indul. Ez az érem felért számára egy arannyal, mert ugyanúgy megdolgozott érte, mint az első helyezésekért. Pekingben, Londonban és Rióban sem maradt érem nélkül, 50 méteres hátúszásban mindig sikerült dobogóra állnia. 2018-ban hozta meg a döntést, hogy visszavonul az aktív sportolói élettől.

Pályafutása alatt sportsikereiért számos díjat és kitüntetést ítéltek neki. A sydney-i paralimpia évében Baja Város Sportjáért Kitüntető díjat kapott, 2004-ben pedig megkapta a várostól a díszpolgári címet is. Négy állami kitüntetésben is részesült, megkapta a Magyar Köztársasági érdemrend tisztikeresztjét, kiskeresztjét, középkeresztjét, majd a középkeresztjét csillaggal. 2017-ben a Magyar Paralimpiai Bizottság Halassy Olivér díjjal tüntette ki, melyet paralimpiai érmes sportolók kaphatnak meg. A Magyar Paralimpiai Bizottság jelölte Príma díjra is 2018-ban, amit neki ítéltek.

A Príma díj szavazást megelőző médiamegjelenéseknek köszönhetően még többen megismerték. Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy megalapítsák az Impulzus a Parasport Jövőjéért alapítványt, melyben tanácsadói szerepet tölt be. Az alapítvány célja, hogy a sport irányába terelgesse a fogyatékosággal élő fiatalokat, valamint, hogy megteremtsék számukra az adott sportághoz szükséges feltételeket. Szakembert keresnek a fiatalok lakhelyének közelében, aki megtartja az edzéseket vagy sportfelszerelésekkel, sportruházattal támogatják őket. Kapcsolatok útján szereznek információkat, hogy kinek van szüksége támogatásra, de ma már sokan saját maguk keresik fel őket vagy a szülők kérnek családlátogatást gyermekünknek. A személyes beszélgetések alatt a fiatalok sportos és aktív életre való motiválása a cél. Az alapítványnak köszönhetően a parasport világától pályafutása után sem távolodott el, valamint az úszással sem hagyott fel, de az edzői karrier sosem merült fel benne. A versenysportban töltött évek alatt sok olyan barátra talált, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot. Az az álma, hogy a paralimpiai mozgalomhoz egyre többen csatlakozzanak és a megfelelő utánpótlásnak köszönhetően még többen képviseljék Magyarországot a világversenyeken.