Hátúszó-specialista
Válent Gyula ötévesen, szülővárosában kezdett el úszni. Versenyzőként legjobb eredményeit hátúszásban érte el. 12 egyéni országos bajnokságot nyert, hatot-hatot 100 és 200 méteren, valamint hétszer volt tagja váltó bajnokcsapatnak (4 × 100 méteres gyorson háromszor, 4 × 200 méteres gyorson háromszor, 100-200-100 méteres vegyesen egyszer). Egyéni versenyszámokban háromszor javított országos csúcsot.
Eb-ezüstérmes és olimpiai résztvevő
1947 és 1950 között négy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1947-es monte carlo-i Európa-bajnokságon a 100 méteres hátúszásban a dobogó második fokára állhatott. 1948-ban részt vett a londoni olimpián, ahol ugyanebben a versenyszámban nem sikerült a döntőbe kerülnie. 1947-ben és 1949-ben a főiskolai világbajnokságon összesen három arany- és hét ezüstérmet nyert. Úszópályafutása mellett az Eger SE csapatában tíz évig vízilabdázott.
Mindvégig az uszoda mellett
Sportpályafutása befejezése után 1951 és 1969 között az egri úszók edzőjeként dolgozott, ez idő alatt 47 válogatott versenyzőt nevelt, köztük az Európa-bajnok Katona Józsefet. 1969 és 1971 között az MTS-ben dolgozott, országos úszó-szakfelügyelőként. Utolsó edzői munkahelye Tatabányán volt.
Források
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. III. kötet S-Z (Szekszárd, 1994)