Rövid sportpályafutás világrekorddal és olimpiai részvétellel
Sipos Márton Szekszárdon ismerkedett meg az úszás alapjaival, de csak 1920-ban, húsz évesen kezdett el versenyszerűen úszni. Már a következő évben a Keszthelyi Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (Keszthelyi GAAC) versenyzőjeként aranyérmet szerzett a 100m-es mellúszásban az országos bajnokságon. Keszthelyen elvégezte a gazdasági akadémiát. A diploma megszerzése után, mint fiatal gazdatiszt, a Teleki grófok inkei birtokára, majd neves sportolóként, 1922-ben Budapestre költözött, és a továbbiakban a MAFC versenyzőjeként szerepelt. Ebben az évben is magyar bajnok lett, és megnyerte az osztrák bajnokságot is, továbbá magyar bajnoki címet szerzett a MAFC 3 x 100m-es vegyes váltó tagjaként is. Legjobb eredményét szeptember 24-én érte el a Császár uszoda fedett medencéjében, ahol a BEAC versenyén 1:16,2mp-es világrekordot úszott 100m-es mellúszásban.
A következő évben is magyar bajnoki címet szerzett 100m-en és a 3 x 100m-es vegyes váltó tagjaként is első helyezést ért el. 1924-ben Egerbe költözött.
Kijutott az 1924. évi párizsi nyári olimpiai játékokra, de 100m-es mellúszás - amiben akkor a világ legjobbja volt – akkoriban még nem szerepelt az olimpia programján. Elindult a 200m-es mellúszásban, és ott 3:09,8mp-es idővel a második előfutamban kiesett. 1925-ben az MTK-ba igazolt, és 100m-en az országos bajnokságon második helyezést ért el 1:20,4mp-es idővel. Ez volt utolsó bajnoki eredménye, mert 1926-ban előbb tífuszt kapott, amiből még felépült. Utókezelésre a budakeszi szanatóriumba került, ahol előbb tüdőgyulladást, majd agyhártyagyulladást kapott, amibe belehalt.
Emlékezete
Emlékére Szekszárdon rendszeresen megrendezik a Sipos Márton Nemzetközi Úszó Emlékversenyt.
Szülővárosában a Sipos Márton díj és a Sipos Márton utca is őrzi a nevét.