Sántics

Béla

Egyike volt azoknak, akik a pécsi úszósportot felpezsdítették a kilencvenes évek második felében, majd az ezredforduló után. Leghíresebb tanítványa az ifjúsági olimpiai bajnok Biczó Bence, akivel aztán átcsábították Debrecenbe. A mesteredző egyébként elárulta: Széchy Tamás legendás edzésterveinek túlnyomó többsége hozzá került, mintegy száz füzetbe kötve. Kilencévesen lett igazolt úszó, aztán öttusázott évekig, vidékbajnokságot is nyert ebben a sportágban. Később a Testnevelési Főiskolán szakedzői képesítését szerzett, kiegészítő szakon egyetemi diplomát is kapott hamarosan testnevelésből. 1982-ben kezdett edzősködni, 1989-től vette át az akkor még TASZ néven futó pécsi úszócsapatot, amellyel egy ideig csupán a tisztes helytállás lehetett a cél. Ekkoriban zsörtölődött némiképp a helyi újság hasábjain: „Nem tudom, miért kelek fel minden nap fél hatkor, főként, hogy nagyon szeretek aludni” – ilyesmiken morfondírozott beszélgetésünk elején Sántics Béla. Heti tizenegy edzést tart, és úgy érzi, legnagyobb büntetés a tanítványok számára az, ha nem teljesíthetik a napi penzumot. Ritkán kiabál, ám olyan eset már adódott, hogy elküldte valamelyik úszóját edzés közben. Úgy érzi, ez mélyebb nyomokat hagy benne, mintha felemelné az edző a hangját. Bevallja, legszívesebben ő sem büntetne, mert percenként is változhat az ember. Sántics Béla egyébként furcsállja, hogy az úszóedzők nem tartanak össze. Ha például valamelyik tanítványát elviszik a fővárosba, meg sem kérdezik a véleményét. Úgy véli, kettészakadt a magyar úszósport. „Odafenn” néhány sztárral foglalkoznak, nem érdekli őket igazán a hátország. A TASZ vezetőedzője nagyon szeretné, ha jobb lenne sportágának a menedzselése. Véleménye szerint akkor nem hagynák abba sokan fiatal korban a sportolást. A sportolást, teszi hozzá nyomatékkal, meggyőződése, hogy az atlétika mellett az úszás az, amely minden sportág alapja.”

Mindenesetre ezredforduló környékére sikerült kinevelnie két kiváló mellúszót, Bodor Richárdot és Financsek Gábort, aki rendszeresen indulhattak a különböző világversenyeken. Igaz, a baranyai uszodaviszonyokkal sehogyan sem volt kibékülve – és ez még tíz esztendővel később is szóba került, holott akkor nem akármilyen sikert követően ünnepelte a város: a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpiát megnyerő Biczó Bencében sokan a 200 pillangó egy korszakos géniuszát látták, elvégre tizenévesen úszott olyan időt, amit hasonló korában Michael Phelps teljesített. Hamarosan Debrecenbe tették át a székhelyüket, miután a cívisvárosban összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között dolgozhattak. A 2007-es rövidpályás Eb-re felépített, majd a 2012-es Eb-nek is otthont adó új uszoda – ahol Biczó egyébként ezüstérmes lett – tökéletes helyszíne lett a felkészülésnek, ráadásul Sántics Béla az egyetemen kutatásokba is bekapcsolódhatott. „Azt teszteljük, hogy a különböző edzésmódszerek milyen élettani hatásokat váltanak ki a versenysportolóknál. Például azzal a szisztémával készítettünk fel focistákat, amivel az úszókat is szoktuk” – fogalmazott egy erről készült cikkben Sántics, aki szerint a tökéletes metódust sosem lehet megtalálni, aki azt mondja, ez lehetséges, az hazudik. Ugyanakkor az is tény, hogy végül Sántics Béla kezébe került egy rendkívül értékes írásos anyag, ami bizonyos időkben a csaknem tökéletes metódusnak tűnt – Széchy Tamás edzéstervei legalábbis példátlan eredményeket hoztak évtizedeken keresztül.

„...amikor megkaptam (az egyikben még ajánlás is van, „Kedvenc tanítványomnak szeretettel, Széchy Tamás Levente"), akkor azt mondta a mester, hogy meghagyja nekem a felfedezés örömét. Először nem is értettem mire gondol, aztán rájöttem: négy év kellett, hogy összeálljon az a rengeteg adat és szám, ami bennük szerepel. Terhelési útmutatók, fokozatok, rengeteg számoszlop, statisztika, másodpercre lebontott adathalmaz.” S hogy a gyakorlatban milyen haszna volt az „örökségnek”? „Úgy foglalhatnám össze a lényeget, hogy például Biczó Bence a füzet nélkül nem itt tartana – de ha csak a füzetre támaszkodnánk, akkor sem. Széchy rendszere elsősorban az állóképességre vonatkozott, arra koncentrált. Ez azonban ma már nem elég. Ehhez én tettem hozzá a tapasztalataimat és mindazt, amit edzéselméletből tudok.” Bence végül nem futotta be azt a pályát, amit mindenki remélt – 2014-ben még ezüstérmet nyert a berlini Eb-n, ám aztán az újjászülető Cseh László és a szintén Pécsről érkező Kenderesi Tamás elékerült, márpedig ő egyike volt azoknak, akik csak egy távon mozogtak otthonosan. Idővel befejeződött a debreceni kaland, Sántics Béla is visszatért Pécsre, egy ideig az ottani egyetemen tanított, ugyanakkor az úszástól picit messzebb került az utóbbi években.

• 1985-1989 Magyar Testnevelési Főiskola, Budapest, Szakedzői szak. • 1997-1999 Janus Pannonius Tudományegyetem, Természettudományi Kar (Testnevelő Tanári Szak) • 2000-2004 „Mesterkurzus” Tutor: Széchy Tamás állami díjas mesteredző

• 1991 "Kiváló Utánpótlás Nevelésért." Az OTSH elnökétől. • 2006 Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete „Aranyérem” • 2010 Nemzeti Utánpótlás Sport Intézet „Heraklész program legjobb sportolójának edzője” • 2010 Magyar Olimpiai Bizottság „Zsivótzky Gyula Díj” • 2010 Nemzeti Erőforrás Minisztérium „Elismerő Oklevele” (Az Ifjúsági Olimpiai Bajnokságért) • 2010 „Az Év Utánpótlás Edzője” Magyar Úszó Szövetség • 2012 „Pécs Városháza Emlékérem” • 2014 „Egyetemi Mestertanár” Debreceni Egyetem • 2015 „Magyarország Mesteredzője” /Mesteredzői Kollégium/ • 2012 Athéni Olimpia. A hivatalos Magyar küldöttség edzői tagja • 2016 Londoni Olimpia. A hivatalos Magyar küldöttség edzői tagja