Petrov

Anatolij

„Nálunk nem az eredmény hajszolása a cél. A tehetségeseknél az majd úgyis jön magától. Minden gyereket megtanítunk szépen és jól úszni, az edzéseken időket nem is igen szoktunk mérni. Nem a stopper a főszereplő, nem is osztogatok olyan parancsokat, utasításokat, amiről a gyerek nem tudja, miért van rá szüksége. Akármilyen kicsik, önálló lények, és én azt akarom, hogy legyenek saját gondolataik, tudják, mit, miért csinálnak. Teljesíteni a versenyen kell, de ott sem mindenáron. A jutalmazást is fontosnak tartom, ezért egyebek mellett minden győzelmet egy-egy százassal is honorálok saját zsebből. Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy gyerekeket ’széthajtanak’ a jobb eredmény elérése érdekében.” Az utánpótlás-nevelésben megcsontosodott hagyományokkal minimum szembement Petrov Anatolij szemlélete – az idézet egyébként egy 1991-es interjúból való (csak hogy el tudjuk helyezni a jutalomszázasok értékét), amikor a szűkebb pátriáján, a pécsi Nevelési Központ aprócska uszodáján túl még senki sem ismerte a nevét. Harminc évvel később viszont már nem csupán a baranyai megyeszékhelyen tudták, ki is az a Tolja bácsi, akinek aztán a megújult komplexum 2020-ban, a mester 80. születésnapján felvette a nevét.

1968-ban szerezte meg a diplomáját a Moszkvai Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Ezután a Vlagyimiri Tanárképző Főiskolán tanított, itt ismerkedett meg leendő feleségével, aki történetesen magyar volt: Mátrai Judit. 1976-ban összeházasodtak, gyerekek is születtek (négy!), ám a mama otthon tudott munkát találni, így egy ideig egymástól távol éltek. „Szomorúak voltak, a feleségem is, a gyerekek is, hogy messze vagyok. Nem akartam, hogy szomorúak legyenek, ráadásul ott kinn nem kaptunk lakást, a kérdés eldőlt: én költöztem ide 1981-ben. Otthagytam mindent, két bőrönddel jöttem, tele voltak könyvekkel, meg kaptam annyi pénzt, hogy abból tudtam egy tévét venni” – emlékezett vissza élete legnagyobb döntésére Petrov Anatolij. Egy ideig ama bizonyos tévét nézte, elsősorban a jugoszláv adást, mert abból legalább értett valamit – ám egy hét után munkába állt, hiszen a megélhetés még a nyolcvanas években is nagy úrnak számított. Először a gyerekek óvodájában nézett szét, mert hallotta, van ott egy medence – bár üresen állt. „Nagyon fontos, hogy egy kisgyerek biztonságosan megtanuljon úszni. Amikor a kertvárosi 3-as számú óvodában megláttam, hogy üres a medence, megkérdeztem, lehet-e bele vizet tenni. Lehetett. Onnantól kezdve klasszikus vízhez szoktatást végeztünk az ovisokkal. Aztán 1984-ben kész lett az ANK uszodája, és én azóta ott dolgozom. Összesen talán ha egy hónapot nem voltam azóta a medence partján” – elevenítette fel a kezdeteket. 1984-ben alakult meg az ANK Úszóklub, amit valóban nulláról kezdett felépíteni. „Kevesen voltunk, kisebb versenyeken indultunk, emlékszem, arra gondoltam, hogy ha egy megyei versenyen egyszer megcsípünk egy harmadik helyet, elégedett leszek. Aztán szerencsére kicsit jobb eredmények jöttek.”

Igaz, az ezredfordulóig kellett várni a „kicsit jobb” eredményekre, akkor viszont Pásztory Dóra aranyérmes lett a sydneyi paralimpián, majd Athénban is. Hamarosan Jakabos Zsuzsanna jóvoltából az egész sportág felfedezte, hogy Pécs is szerepel a magyar úszósport térképén. „Zsu” a 2005-ös, budapesti junior Eb-n kezdte halmozni az érmeket Hosszú Katinkáék társaságában – igaz, a hazai ob-ken már két évvel korábban is dobogóra állhatott –, Tolja bácsit pedig még inkább megismerte a szélesebb közvélemény is. Hogy jól megtanította úszni Jakabost, és hogy a „nem hajtjuk szét” a fiatalokat elv mennyire sokat számított, azt tökéletesen igazolja vissza a tehetsége mellett elbűvölő szépsége miatt is rajongásig imádott úszónő: húsz évvel később, 35 évesen is érmeket nyert a magyar bajnokságokon, és döntött rekordot azzal, hogy pályafutása 10. nagypályás Eb-jén nem csupán rajtkőre állt, de ezüstérmes lett Rómában, 2022-ben a leginkább embert próbáló távon, 400 vegyesen. Jakabost további tehetségek követték, az ifjúsági olimpiai bajnok Biczó Bencét is Tolja bácsi találta meg, de még a 2023-ban berobbanó Jászó Ádámnál is ő rakta le az alapokat.

Pásztory Dóra sikereire visszatérve megállapítandó: rendkívül sokat köszönhet neki és a klubjánál dolgozóknak a paraúszó szakág. A helyi úszóklub már akkor is befogadókészségéről és az integrációról volt híres, amikor a mozgássérültekre finoman fogalmazva sem tekintett egyenrangúként a magyar társadalom. Petrov Anatolij ugyanakkor egy pillanatig nem hezitált az épekkel együtt edzeni a testi fogyatékosságuk ellenére bátran úszni jelentkezőket, vagy általa uszodába csábítottakat (mint Sors Tamást, akit a pécsi piac lángossütőjénél unszolt addig, míg végül megjelent a medencénél). Ez üzenet volt az épeknek, hogy becsüljék ugyanúgy a fogyatékkal élőket, de üzenet volt a paraúszóknak is: az épekkel egyenrangúnak tekinti őket. Dóri néha könnyezve hagyta el a medencét, de ha Tolja bácsi azt mondta, ennyit és ennyit kell úszni, végigcsinálta. Később ugyanígy tett Sors Tamás is – aki szintén paralimpiai bajnok lett, Pásztoryhoz hasonlóan két egymást követő olimpián, 2008-ban és 2012-ben, mindkétszer 100 pillangón, és ő is hozott még több más érmet.

A mester legendás, keleties szigorát csak tovább „fokozta” orosz-ukrán akcentusa, de mint mondta, ő sohasem kívánt engedni az elveiből. „Ez az orosz-ukrán akcentus kicsit erőteljesebbé teszi a mondandót – szögezte le egy interjúban. – Meg amúgy is: én a szocialista fegyelmet ismertem meg gyerekként, azt tanultam az egyetemen, úgyhogy nyilván ezt használom, ezért tűnök néha keményebbnek a megszokottnál. Lehet, hogy félelmetesebbek a mondataim, de szerintem itt az uszodában ezt már mindenki megszokta. A vízben nagyon kell vigyázni, rendkívül veszélyes hely. Muszáj szigorúnak lenni egy uszodában, hogy mindenki tudja, mit szabad, és mit nem. Valóban tudtam kemény lenni, főleg amikor még testnevelő tanárként is dolgoztam. De a 35 év alatt, amióta az ANK-ban tanítok, soha semmi komoly probléma nem történt a medencében, és erre nagyon büszke vagyok.” Sors Tamás mondta róla:

Tolja bácsi egyébként máshogy is nyomot hagyott az úszósportban: ikerfiai, Iván és Árpád folytatta a tradíciókat és edzőként szintén az élvonalban dolgoznak. Iván először csak trénere, majd férje lett Jakabos Zsuzsannának, akivel a felnőttek között is megannyi kiváló eredményt értek el. Árpád pedig egy hosszabb külföldi kitérőt követően utolsó sikeres szezonjában vezette a 2019-ben újabb világbajnoki címeket nyerő Hosszú Katinka edzéseit. Amikor pedig 2020-ban Petrov Anatolij nevét vette fel a pécsi uszoda, Iván fia beszédében a következőket mondta róla: „Hamarosan már senki nem marad, aki ebben részt vesz. Ha azt mondjuk, egy emberöltő nem olyan nagy dolog az emberiség történelmében, az mindjárt itt van. Mi marad meg ebből az egészből? Marad egy név: Petrov Anatolij. De mit fog ez jelenteni az utókornak? Számomra mindenképpen azt, hogy amikor ő megszületett 1940-ben, akkor még egészen más problémákkal küzdöttek az emberek, mint ma. Ez egyfajta körülmény volt, de nem hivatkoztak az emberek arra, hogy ezért nem sikerült, mert éltek a mának. Szó szerint egyik napról a másikra, mint édesapám is az első pécsi években. Változtak az idők, változtak a körülmények, megépült az uszoda, és ebből a pici lakótelepi medencéből a világ minden pontjára eljutottak emberek. Én azt szeretném, ha bárki erre az uszodára ránéz, az jusson az eszébe, hogy milyen körülmények között kellett egy embernek helytállnia, aki mindig tudott alkalmazkodni. A legfontosabb körülmény te magad vagy, azon bármikor tudsz változtatni!” És hogy mit csinál az idős maestro? „Ha már nincs talentum, nincs siker, szóval nincsenek Jászó Ádámok, akkor már nem érdemes dolgozni. De egyelőre nincs ilyenről szó, szóval folytatom amíg csak lehet. Emellett van hobbim is, és van nyaralóm, ahol boldog vagyok, de egy hét után már hiányzik a medence.”