Pecsics

Zsuzsanna

A II. kerületi, Marczibányi téri iskolába járt. 1962-ben kinyílt az ajtó és egy magas, jóképű férfi lépett be, aki felállította néhányukat az osztályból. Ő volt Széchy Tamás, aki közölte a kiválasztottakkal, hogy másnap 14 órakor a Császár uszodában találkoznak. Egy hónap alatt mind a négy úszásnemet megtanította nekik, köztük Zsuzsannának is. Akkor tizenegy éves volt. Egy év múlva megalakult a KSI úszószakosztálya. Beindult az élet, jöttek a tehetségek, Hargitay, Sós, Verrasztó és a többiek. Széchy átadta őket Ölveczky Vili bácsinak, aki viszont közölte: ilyen „vén csajok” nem kellenek, így kerültek a III. TTVE-hez, Tóth Erzsébethez, aki mellett ott volt a jó humoráról is közismert Peterdi Pál is. Zsuzsanna harmadikos gimnazistaként be is fejezte versenyzői pályafutását egy ifi-ob-n, 200 háton szerzett ezüstéremmel.

Rövid versenyzői pályafutása után, talajmechanikai laboránsként dolgozott és majdnem teljesen maga mögött hagyta a úszósportot. Három évvel később azonban, húszévesen megkereste Kurcz Júlia azzal, hogy Széchy segédedzőt maga mellé, és Zsuzsanna belevágott. Elvégzett egy egyéves segédedzői tanfolyamot, aztán munkába állt. Egy évig az eredményeket írta, de eközben rengeteget tanult, és testközelből láthatta Széchy fanatizmusát. Egy szombati napon egyedül hagyta Zsuzsannát a fiúkkal, a fegyelem pedig abban a percben borult, ahogy kilépett az ajtón. Tehetetlenségében sírva hagyta el az uszodát. Ezt követően azonban küldöttség ment utána, hogy menjen vissza, mert mindent megcsinálnak, amit Zsuzsanna kér. A jelenetet a tetőről figyelő Széchy pedig utóbb elismerte: „Zsuzska, te a könnyeiddel többet érsz el, mint én a szigorommal."

Ahogy letelt az első év, Zsuzsanna jelezte, hogy a kicsikhez szeretne kerülni, amit azonban csak 1976 nyarán engedélyeztek. "A KSI központi felvételijére 326 gyerek jelentkezett úszni. Én pedig ott álltam egy szál magamban úgy, hogy még senkit nem tanítottam meg úszni életemben. De a Tamás bácsitól szerzett tudás és a bizalma, hogy így is rám merte bízni a feladatot, szárnyakat adott. Tulajdonképpen ő kötelezett minket arra, hogy a hivatásunk legmagasabb képesítését, a TF szakedzőit megszerezzük." Egész nyáron harmincas csoportokban vezette a tanfolyamokat, közben a Széchy instrukcióit követve igyekezett kiválogatni a tehetségeseket. Decemberre kialakult egy 31 fős csoport, amelynek alakulását Széchy háromhavonta szigorúan ellenőrizte. Ezt a munkát 1985-ig végezte, majd 1986 szeptemberében megszületett a kislánya, Zsuzsanna pedig kivette a szülési szabadságot.

Zsuzsanna 15 hónap után, 1987. februárjában - Széchy kérésére- visszaállt a munkába. 1991-re végképp belefáradt abba, hogy nagyon keveset van a családjával. Ekkor adódott a XII. kerületi Szabadidő Központban egy sokkal kényelmesebb lehetőség, ahol 1991-től 1996-ig a kerületi iskolák kötelező úszásoktatása volt a feladata. Majd megint telefont kapott Széchytől, ugyanis a KSI-ben megszűnt az úszószakosztály és ő akart egy saját klubot alakítani. Többszörösen elhárította az invitálást. „Zsuzska, én egy hét múlva elutazom három hónapra és te nem vagy itt” - mondta neki, Zsuzsanna pedig visszament hozzá. Egy év múlva összefutott Kiss Lászlóval a Komjádiban, aki felajánlotta neki, hogy menjen hozzá edzőnek. Ez a lehetőség azonban egyben azt is jelentette, hogy huszonhat éves edzői gyakorlattal nála mindent a legelején kellett kezdeni. Ez az a korosztály, a 7-11 évesek, akikkel a legjobban szeretett együtt dolgozni és akikkel a leginkább megtalálta a közös hangot. "Bár a gyerekekkel soha nem volt semmi gondom (legyen ez akármilyen korosztály), a szülőkkel az utóbbi pár évben, annál inkább." Eltelt néhány évtized, és az edzői pályafutásának elismeréseként mesteredzővé léptették elő.

Ahogy Zsuzsanna a nyugdíj felé haladt, egyre jobban érlelődött benne, hogy abbahagyja az edzősködést, egy súlyos gerincműtéten is átesett. 2013-tól papíron nyugdíjas, de a szabad életet nem sokáig élvezhette. Felhívták a Kőbánya SC-től azzal, hogy lenne számára egy kis munka, alakítottak Zsuzsannának egy öttusa szakosztályt. "Első pillanatra ijesztőnek tűnt a feladat, hiszen én úszóedző voltam, a többi szakágról pedig vajmi kevés fogalmam volt. És mégis belevágtam, megszenvedtem a betanulásért (amiben nagy segítségemre volt Geleta Károly és Geleta Balázs), és végül sikerrel jártam. Nagy örömöm volt ebben az összetett munkában..." 2020-ban az egészségi állapota miatt fel kellett adnia az öttusázók úszó edzői munkáját, azóta nyugdíjas éveit tölti.