Pásztory

Dóra

Egészen 11 éves koráig egy kis faluban cseperedett, és addig a pontig sokféle sportot nem is volt lehetősége kipróbálni. A helyi általános iskolában kizárólag kézilabdát oktattak a rendes testnevelésórán kívül, csak az ottani diákszervezettel volt néha alkalma ellátogatni az uszodába. Aztán amint Pécsre költöztek, hamar eldőlt, hogy az úszás lesz az, amelyiknél leragad, hiszen tökéletes volt a végtaghiánya kiegyensúlyozására. Akadály nélkül tudta végezni, és ha csak nehézkesen is, de a vízzel is egészen megbarátkozott.

Ez korántsem volt mindig ennyire egyértelmű: gyermekkorában még egy, a családi körbe tartozó testnevelőtanár sem tudta a vízhez szoktatni. A bravúr végül Málnai Istvánnak sikerült, aki Budapesten, a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány által szervezett táborban szentelt végtelen mennyiségű türelmet és szeretetet Dórának. Rendszeresen viszonylag későn, 1995-ben, az ANK-ban kezdett el úszni, Petrov Anatolij kezei alatt. Egész pályafutását ebben a klubban töltötte el.

A tehetsége hamar megmutatkozott: 1996-tól kezdve versenyrutin gyűjtése céljából az épek között kettős igazolással is megmérettette magát, hiszen a paraversenyeken már ekkor egyeduralkodónak számított, sorra nyerte az országos bajnokságokat. 1998-ban kvalifikálta magát a világbajnokságra 100 méteres mellen, de Új-Zélandra még nem utazhatott ki. Egészen 1999-ig, a braunschweigi Európa-bajnokságig kellett várnia az első átütő nemzetközi sikerére: 200 méteres vegyesen aranyat, 100 méteres pillangón ezüstöt szerzett, így kijutott a 2000-es sydney-i paralimpiára.

Sydney-be 16 évesen, éremesélyesként ment ki, és minden körülmény adva is volt a jó szerepléshez. A kontingens két héttel a verseny kezdete előtt utazott el Ausztráliába és Pásztory Dóra még a nyitóünnepségen is részt tudott venni, de csak edzői külön engedéllyel, mivel másnap 100 méter pillangót úszott, amely szerencséjére nem a fő száma volt. Abban a számban végül bronzérmet szerzett, amivel megbizonyosodhatott arról, jó formában van, de az igazi bomba 200 vegyesen robbant: a délelőtti kvalifikáció során a legjobb időeredmény elérésével kiharcolta magának a négyes pályát, és mivel ez a szerencseszáma, a döntőben egy pillanatig nem is görcsölt. A magyar csapat ugyanakkor nem kalkulált Pásztory Dóra aranyával, és zömmel a vívóteremben időztek akkor, amikor első helyen célba csapott. Pásztory Dóra pedig azzal nem kalkulált, ki lesz az első, aki a reptéren fogadja majd: a magyar csapat Sydney-ből Bécsbe repült, ahol az úszónő volt az egyetlen, akit virágcsokorral köszöntöttek. A palotabozsoki bölcsődei dadája kinyomozta, mikor landol a gép, így tudta meglepni az újdonsült paralimpiai bajnokot.

16 évesen nem volt könnyű feldolgozni a hirtelen jött médiafigyelmet, a sok, sporthoz nem szorosan fűződő szereplést, és saját bevallása szerint is kissé elszállt magától. Szerencsére épp időben érkezett az élettől egy kijózanító pofon. A 2001-es stockholmi Európa-bajnokságról csak két ezüstöt tudott elhozni, ami új lendületet adott neki: már a rákövetkező, 2002-es Mar del Platán megrendezésre kerülő világbajnokságon remek formába lendült és több álmát is valóra tudta váltani. Az Európa-bajnokságról és paralimpiáról elhozott aranyat követően a világbajnokságon is diadalmaskodott, nem is akárhogyan, hiszen 200 méter vegyesen világrekordot állított fel és a kategóriájában elsőként tört a 3 perces álomhatár alá. Innentől kezdve pedig egyetlen cél lebegett Dóra szemei előtt: címet védeni Athénban.

2003-ban nem rendeztek kontinensviadalt, így nem tudta gyarapítani érmei számát, viszont komolyabb figyelmet tudott szentelni tanulmányainak, a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban sikeres le is érettségizett. Ezután egy nehezebb periódus következett, mivel a közvetlen környezetében élő emberek új lépést tettek az életükben, egyetemre mentek, amíg ő maradt az uszoda megszokott burkában, amit eleinte döcögősen kezelt. Olyannyira mélypontra került 2004 elejére, hogy az athéni álmok megmentése érdekében klubja sportpszichológust ajánlott számára. Lénárt Ágota segítsége kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen az ő lélektani munkája volt az, ami még egy utolsó nagy hajrára ösztönözte Dórát. Az elhatározás ekkorra egyértelmű volt: a pályafutása koronaként aranyérem 200 méteres vegyesen a paralimpián, aztán visszavonulás.

Az álmok pedig ennél is fényesebben váltak valóra. 100 méter pillangón és 100 méter háton is összejött egy-egy ezüstérem, ami kellő lelki fröccsöt biztosított a vegyesre. Mivel Európában volt a paralimpia, így családja és legközelebbi barátai is ki tudtak utazni szurkolni neki, aminél nagyobb extra motiváció nem létezhetett élete utolsó úszása előtt. Pásztory Dóra óriási örömöt okozva aranyérmet nyert 200 méter vegyesen, ezáltal kerek egészként zárta le úszókarrierjét, hogy aztán a civil életben találja meg számításait.

Számos, a sportághoz kapcsolódó területen kipróbálta magát: volt a Magyar Paralimpiai Bizottság szóvivője, az úszószövetségnél szakági vezető, valamint az Eurosportnál szakkomentátor is, de ezen pozíciókban nem teljesen találta meg számításait.Családjával Londonba költözött, ahol amellett, hogy kisfiával is megszerettette az úszást, végül maga is visszakanyarodott a sportághoz. Jelenleg 8-10 éves gyerekeket edz az uszodában, éppen annak a Stoke Mandeville-nek a közvetlen szomszédságában, ahonnan 1948-tól eredeztethető a paralimpiai eszme.