Sokoldalú sportoló
Kugler Sándor 1895-ben kezdte meg sportolói karrierjét, előbb a III. kerületi TVE, később 1898-tól az OTE versenyzőjeként. Szülei eleinte nem nézték jó szemmel, hogy sportol, ezért akkoriban Kósza álnéven versenyzett, amit alkalmanként később is használt. Kortársa volt Hajós Alfrédnak és Halmay Zoltánnak, igazi all round sportoló volt. Megmérettette magát atlétikában, vívásban (a Postás színeiben), úszásban, vízilabdában, asztaliteniszben és labdarúgásban, sőt utóbbi sportágban Kugler volt az OTE szakosztályvezetője. Emellett két évig tagja volt a Pannónia Evezős Club nyolcasának is. Legnagyobb sikereit azonban úszásban, azon belül is leginkább hátúszásban érte el. 1908-ban részt vett a londoni olimpián, ahol előfutamát megnyerte ugyan, de korai indulásért diszkvalifikálták. Az előfutamban elért időeredményével a döntőben harmadik helyezést ért volna el. Ugyanebben az évben megnyerte az elsőízben kiírásra került Magyarország 150y-os hátúszó bajnokságát, majd visszavonult az úszástól és már csak vívásban versenyzett immár a Nemzeti VC színeiben.
Mindvégig az úszósport
Az első világháborúban előbb az olasz, majd az orosz fronton harcolt. A háború befejezése után a magyar úszósport vezetésében töltött be fontos pozíciókat. Elsőnek tanította az úszást a Testnevelési Főiskolán, könyveket írt, vidéken tanfolyamokat rendezett és 1929 és 1932 között az úszók, majd 1941-ig a műugrók szövetségi kapitányként is működött. Az 1920-as években Kugler Sándor szervezett először Magyarországon műúszó bemutatókat.
Polgári foglalkozása takarékpénztári főellenőr volt és ebben a minőségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület tagja is volt. A második világháború után is az úszósportban maradt, csaknem nyolcvan évesen is részt vett az 1958-as budapesti Úszó Európa-bajnokság megszervezésében.