Váltókban remekelt
Ipacs György 1949-ben tűnt fel, amikor az UTE 4 × 100 méteres váltójának hajráembereként a csapattal megdöntötték a fennálló országos ifjúsági rekordot. 1951-ben, a későbbi háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót, Kárpáti Györgyöt megelőzve megnyerte Magyarország ifjúsági bajnokságát a 100 méteres gyorsúszásban. Felnőttbajnoki címet csak váltóban ért el: 1953-ban egyesülete 4 × 100 méteres vegyes váltójával, 1954-ben pedig a 4 × 100 méteres gyorsváltóval. Érdekesség, hogy rajta kívül két későbbi olimpia bajnok vízilabdázó (Kanizsa Tivadar, Dömötör Zoltán) is a győztes váltó tagja volt.
Titkos megfigyelő
1952 és 1954 között öt alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1952-ben részt vett a helsinki olimpián, ahol 100 méteres gyorsúszásban az elődöntő jelentette számára a végállomást. Edzője, Gróf Ödön nemcsak mint versenyzőt küldte ki Helsinkibe, hanem mint megfigyelőt is. Megbízatása volt: figyelni a hátúszók stílusát, kar-láb munkáját, vízfekvését, elsősorban a francia Bozonét. 1954-ben nemcsak részt vett a budapesti főiskolai világbajnokságon, hanem az a megtiszteltetés érte, hogy a megnyitóünnepségen ő gyújthatta meg a játékok lángját. Később vízilabdázóként folytatta: az Újpesti Dózsa, később a Vasas Izzó csapatában játszott éveken át. Sportpályafutását 1960-ban fejezte be.
Mérnökként folytatta
Sportpályafutása mellett mérnöki diplomát szerzett és nyugdíjazásáig az Egyesült Izzónál, majd a Tungsramnál dolgozott.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• Farkas Ágnes (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2006 (Budapest, 2006)