Gyurta

Gergely

Nem volt kicsi az a hegy, amit meg kellett másznia: az olimpiai bajnok Dániel öccseként valahol mindig azt remélték tőle, hogy na majd ő is hoz olyan eredményeket, mint a mellúszó-fenomén. Más kérdés, hogy Gege még nehezebb műfajban próbált kiemelkedő eredményeket elérni: a leginkább embert próbáló távokon, 1500 gyorson, 400 vegyesen, idővel pedig nyíltvízen akart a legjobbak közé kerülni. Bátyja, edzői a megmondhatói: ő is azok közé tartozott, akik soha, egyetlen métert sem voltak hajlandóak lelazsálni az edzéseken. Hogy ez miért nem hozott hasonló eredménysort, amivel Dani büszkélkedhet – nos, a tömör válasz annyi: mindenkiből nem lesz olimpiai bajnok, meg érmes, meg világbajnok sem. Gegéből mindazonáltal majdnem lett. Legalábbis világbajnok. 2019-ben, Kvangdzsuban egy esőáztatta, szeles délelőttön ott toporogtunk a parton, és a 25 kilométeres viadal utolsó köréhez közeledve úrrá lett rajtunk valamiféle csodás érzés: igen, ma Gyurta Gege mindent visszakap a sorstól, eléri azt, amiért annyit, de annyit küzdött és küszködött... Ekkor vezetett csaknem százméteres előnnyel a világbajnokságon. Mígnem... Ami addig soha, semmilyen formában nem zavarta meg verseny közben, most, a döntő pillanatban lesújtott rá: olyan asztmaroham terítette le, hogy kénytelen volt megállni a légszomj miatt, és így odalett a behozhatatlannak tetsző előny...

Ez lett volna az utolsó nagy dobás – így csúcsnak megmaradt a 2013-as herningi rövidpályás Eb-arany, amiben az volt a mámorító, hogy azon az eseményen (és csak azon) a pályája zenitjén lévő Dani behúzta a 100-200-as duplát, azaz a Gyurta-testvérek a mennybe mentek. Mindez négy évvel azután történt, hogy Gege először hallatott magáról a prágai ifi Eb-ről hozott arannyal; következő évben már a dubaji rövidpályás vb-n a felnőttek között akasztott bronzérmet, két évvel később pedig a debreceni nagypályás Eb-n lett harmadik. Miután Széles Sándor egyre kevesebb támogatást tudott neki(k) adni, 2015-ben váltott: kiköltözött Franciaországba, hogy a hosszabb távok atyjánál, Philippe Lucas-nál készüljön. Ekkoriban már nyíltvízen is kipróbálta magát, itthon 2013-ban országos bajnok lett 10km-en, a nagyobb nemzetközi viadalokon ugyanakkor nem jött az áttörés, bár 2013-tól rendszeresen indult ebben a szakágban is vb-ken, Eb-ken (2014-ben emlékezetes győzelmet aratott a füredi Európa-kupán, 40 fokban, 30 fokos vízben lett első 10km-en, közben gyakorlatilag megfőtt, az eredményhirdetésen nem is tudott részt venni).

Nyíltvízen próbálkozott az olimpiai kvalifikációval, ez azonban nem jött össze – 1500-on kijutott Londonba, Rióba és Tokióba is, ám iszonyú sűrű volt a mezőny, így hiába áhítozott a döntőre. Próbálkozott a 400 vegyessel, változatos sikerrel – a 2017-es koppenhágai Eb-bronz volt a leginkább kiugró produkció (ráadásul a számot nyerő Bernek Petivel ketten vigyoroghattak a dobogón), ám valahogy mindig az volt az ember érzése: hiába a fantasztikus munkabírás, a végtelen alázat, az áldozatvállalás, hogy mindenkitől messze, Lucas-nál készül, valahogy nem áll össze a kép, az erőfeszítések elvesznek a medence és a nyíltvíz között. 2019 júliusában négy órányi úszás után úgy tűnt, mégis visszaigazolódik minden; aztán... Még próbálkozott, de többé nem került ennyire közel a csúcshoz: egy tokiói 15. hely 1500-on az utolsó villanás, így másfél hónappal a 31. születésnapja után jutott el arra az elhatározásra, hogy ideje befejezni. „Négyéves korom óta úszom, sok szép eredményt elértem, most azonban már ideje annak, hogy kimondjam, szép volt, jó volt, de most már le kell zárnom, hogy például családot alapítsak” mondta Gege, aki stílszerűen egykori nyíltvizes csapattársa, Risztov Éva reggeli műsorában jelentette be a nyilvánosság előtt döntését a Sportrádióban. „Az élet bizonyos élményeit a sport miatt nem tudtam megélni, de most eljött az ideje, hogy ezekre összpontosítsak.”