Gyarmati

Andrea

„A családban a sport ajándéka volt az életnek, nem életcél. Az edzés feltétele a tanulás volt. Ha négyest hoztam az iskolából, már nem mehettem uszodába, ahol annyi minden jó történt, hogy nem volt értelme nem tanulni.” E mondat sok mindenről mesél. Kevés magyar sportoló mondhatja magáról, hogy édesanyja és édesapja – is a Nemzet Sportolója –, valamint férje is olimpiai bajnok. A gyerekkorról, amely két olimpiai bajnok szülő, Gyarmati Dezső vízilabdázó és Székely Éva úszó mellett nyilvánvalóan az uszodában telt, és az értékrendről, amely megalapozott egy életpályát, avagy Gyarmati Andrea azon világklasszisok közé tartozik, akik civilként is legalább annyira sikeresek voltak, mint sportolóként. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett.

Alig öt évesen már a BVSC-uszodában szeli a vizet, majd 10 év múlta, 1969-ben a Ferencvárosba igazol. Még a vasutasok dresszében nyeri első országos bajnoki címét, Juniorként háromszoros Európa-bajnok, 14 évesen már válogatott. A legendás felmenők mellett, pláne, hogy édesanyja egyszersmind az edzője is volt, csakis az olimpiai aranyérem lehetett a cél. Ez Magyarország, itt ez az értékrend. Nem sok hiányzott hozzá: a ’68-as olimpián, 14 évesen elért olimpiai 5. helyek után Münchenbe immár kétszeres felnőtt Európa-bajnokként érkezett, Mexikóban háromszor is pontszerző, ötödik helyezett. Mexikó után hozza az igazán nagy eredményeket, a hetvenes évek első felében a magyar úszósport egyik legnagyobb alakja, erőssége a pillangó- és a hátúszás, de a gyorsváltóval is „ott van az élen”. Nyert két Európa-bajnokságot, két Eb-ezüstöt, egy világbajnoki bronzot. A csúcsot a müncheni olimpia jelenti: 100 háton ezüst-, pillangón bronzérmes, a gyorsváltóval negyedik. Miután olimpia évében 1:03,8-cal 100 pillangón a középdöntőben világrekordot döntött, mindenki a nagy győzelemre készült, ám végül itt bronz, másik fő számában, 100 háton pedig ezüstérem sikeredett, majd rá egy évre 200 háton világbajnoki harmadik helyet szerzett. Többször döntött meg Európa-csúcsotis.

„Az életben mindenkinek megvan a maga ezüstérme: van, akit nem vettek föl az egyetemre, van, akitől elvált a párja, van, akit nem léptettek elő, pedig rászolgált volna, szóval, nem olyan különleges dolog a második hely, vagy ha úgy tetszik, a kudarc.” Ezt Andrea mondta egy visszaemlékezés alkalmával – viszont tudható, érezhető, hogy a sportpályafutás okán nincs benne hiányérzet: kiváló szakember, aki ismertségét és páratlan szaktudását a jó szolgálatába állította, amikor tévé- és rádióműsorokban, illetve nagyszerű könyvekben terel öreget és fiatalt a minél egészségesebb, sportosabb életmód irányába. Közülük többen tán ma is ott vannak az uszodákban – nagyobb siker ez, mint akármilyen olimpiai érem.

Két évvel később, 1975-ben 21 esztendősen, 28-szoros magyar bajnokként vonult vissza, miután inkább a gyermekvállalás és az orvosi pálya elkezdése mellett döntött. Három év múlva megszerezte az orvosi diplomát. Gyermekgyógyász, ortopéd szakorvos. Dolgozik a Heim Pál Gyermekkórházban, a SOTE Ortopéd Klinikáján is, a kilencvenes évektől háziorvos, televíziós orvosi szakértő. 1995-ben – szüleihez hasonlóan – az Úszó Hírességek Csarnokának tagjává választják. Több társadalmi szerepvállalással is népszerűsítette sportágát: 2017-ben, a FINA vizes világbajnokság nagykövete, 2005-ben az árvízkárosultak megsegítésére szervezett úszógálán ugrott medencébe. Korábbi férje – az egykor szintén Fradis – dr. Hesz Mihály, Mexikóban olimpiai bajnok, Tokióban ezüstérmes kajakozó (K1 1000 m), akivel közös fiúk, Máté válogatott, junior világbajnok, KEK-győztes, felnőtt magyar bajnok vízilabdázó, a Magyar Vízilabda Szövetség egykori főtitkár (2016).