Czapkó

Miklós

A hatvanas években különlegesnek számított, hogy 38 évesen valakire rábíznak egy vidéki fellegvárat, ám Czapkó Miklós is különlegesen felkészült edzőnek számított ily fiatalon, és rögtön megnyerte a bajnokságot a Szolnoki Dózsával, majd 1961 után 1964-ben is első helyen végeztek, ami abban a korszakban óriási bravúrnak számított. Mégis, az utókor elsősorban az 1969-et követő esztendők miatt gondol rá hálával: immár „Czapi bácsiként” a KSI-ben megteremtette azt az edzői kultúrát, amely a mai napig meghatározza a sportiskolás mindennapokat és nem utolsósorban a magyar vízilabda aranybányájává tette a KSI-t. 1932-ben az FTC-ben jegyezte el magát az úszósporttal. Tizenkilencévig volt egyhuzamban tagja a ferencvárosi egyesületnek. Úszással kezdte, ám vonzotta a labda varázsa, a faltól-falig tempózást pedig unta, úgyhogy áttért a vízilabdázásra. 1939-ben került be az FTC első csapatába, ahol előbb a védelemben, később pedig a csatársorban játszott. Tagja volt az 1944-ben magyar bajnokságot nyert Forrai, Puljen, Hohl, Pártos, Molnár, Németh. Czapkó felállítású csapatnak. Igen, ő egyike volt azon kiválasztottaknak, akik együtt játszhattak a világháború előtti korszak legjobbjával – sőt, ha Gyarmati Dezsőt kérdezték, ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta, Jamesz volt minden idők legnagyszerűbb vízilabdázója.

A felszabadulás után a II. osztályú VTSK játékosa lett. Itt sokat tanult Földes Lászlótól, Németh Jamesztól és Vígvári Jánostól. Közben 1954-ig az FTC ifjúsági csapatával foglalkozott. 1956-ban végleg búcsút intett az aktív sportolásnak. Ettől kezdve csak a neveléssel foglalkozott, és mint játékvezető is megkezdte működését. 1958/59-ben meghívták Jugoszláviába edzőnek: négy hónapra a Szabadkai Spartacushoz szerződött, ahol csapatával előbb területi bajnokságot nyert, később pedig a Szerb Liga másodosztályában végeztek az első helyen s kerültek be az elitliga II. csoportjába. Hazatérve a Csepel Autó edzéseit vezette, 1960-ban sikerült megnyerniük az OB II-t és ezzel bejutottak a legjobbak közé, majd a következő évben, még mindig csupán 38 esztendősen, a Szolnoki Dózsa szakvezetője lett. Mérföldkőnek számított ez a vidéki gárda életében, merthogy 1961-ben a Boros Ottó, Brinza István, Hasznos István, Hegmann György, Kanizsa Tivadar, Koncz István, Kuczora Ferenc, Pintér István, Szegedi Kázmér összeállításban küzdő gárda, ha gólaránnyal is, de megelőzte a Gyarmati Dezsővel és Kárpáti Györggyel felálló Fradit, és fennállása során ötödször is bajnokságot nyert. Majd három esztendővel később még egyet – akkoriban kevesen gondolták volna, hogy a következőre kerek ötven esztendőt kell majd várni a Tisza partján.

Czapkó Miklós az évtized végén visszatért a fővárosba, ahol edzői pályafutása talán legfontosabb korszaka kezdődött el – merthogy szolnoki diadalok ide vagy oda, perspektívába helyezve a KSI-ben eltöltött hosszú esztendők az egész magyar vízilabdázás szempontjából hoztak egészen csodálatos hasznot. Az idővel „Czapi bácsivá” avanzsáló mester ugyanis Gyarmati Dezső hívására érkezett a sportiskolás pólócsapathoz, hogy ott a sportág legnagyobb sztárjai után azokkal kezdjen foglalkozni, akik a toborzókról érkezve elkezdtek ismerkedni a sportág alapjaival. „Nagy kedvet éreztem az utánpótlás-neveléshez, annak ellenére, hogy korábban csak felnőtt csapatokkal foglalkoztam – vallott erről egy interjúban. – Mint később kiderült, megérte. Megtanítani a gyerekeket a sportág fortélyaira, majd örömet, sikerélményt adni számukra a munkán keresztül, nagyszerű érzés.” Czapi bácsi megszállottként dolgozott, napi 8-9 órát, sőt sokszor még annál is több időt töltött az uszodában. Amikor nem tartott edzést, statisztikákat készített csapatának tagjairól, különböző játékos feladatokon törte a fejét, azon gondolkodott, miként lehetne jó hangulatot vinni a gyerekek számára néha monotonnak tűnő kemény edzésekbe. „Fontos néha a lazítás a srácoknak, hiszen rendkívül szigorú edzéseket tartok. Megfigyeltem, hogy 5-10 perces játékteljesen feldobja őket és utána jobban összpontosítanak a feladatokra.” Ugyanakkor iskolát teremtett azzal is, hogy folyamatosan ellenőrizte az iskolai eredményeket, kapcsolatot tartott a szülőkkel és a gyerekek egészségére is ügyelt. Tőle egyetlen játékos sem ment haza vizes fejjel, sapka nélkül az uszodából a hűvös téli időben.

Nem véletlen, hogy miután kialakította a kereteket az első évben, a következő szezonokban a KSI gyakorlatilag kivétel nélkül minden korosztályban tarolt. Ahogy egy korabeli riportban írták: „Egyetlen mérkőzésen sem fordult elő, hogy pólósai az előre megbeszélt taktikától eltérően a maguk feje szerint, csapongva játszottak volna. A másik fontos tényező az általa nevelt pólóspalánták technikai képzettsége, amely minden csapat játékosaiét felülmúlja. „Sokat edzünk, de bevallom, óriási előnyünk, hogy a Komjádi-uszoda régi medencéjében, a Csasziban dolgozhatunk. Szinte a legfontosabb tényező a gyerekek képzésében az uszoda vízszintje fölött egy méterre kiemelkedő fal. Erre rálőhetik a labdát, amely azonnal visszapattan, így elérhető, hogy állandó mozgásban legyen mindenki. A „falazással” negyven-ötven százalékkal több labdagyakorlatot tudnak elvégezni a fiúk, mint más csapatoknál, ahol nincs ilyen lehetőség és állandóan menni kell az ellőtt labda után. A „falazás” nagyszerűen segíti a beidegződést. A legszerencsésebb dolog pedig az, hogy a hibákat, a rossz mozdulatokat könnyen ki tudom javítani, mert fölöttük állok a parton és mindenkire rálátok. A „falazás” nemcsak a játékosok pályafutásának kezdetén, de később is jó szolgálatot tesz. Sok válogatott vízilabdás keresi fel még ma is a régi medencét és döngeti órákig a falat.” A nyolcvanas években az utánpótlás-válogatottak mellett dolgozott Babarczi Rolanddal, illetve segítette Bartalis István és a szövetség munkáját a sportág dokumentálásában. 2007-ben hunyt el, 85 esztendős korában.