Az utolsó magyar olimpiai érmes sprinter a tanítványa
Szülővárosában, Egerben tanult meg úszni, vegyes úszásban lett magyar bajnok, és ugyan 58-szor játszott az egri vízilabda csapatban, de már 20 évesen, 1941-ben az edzősködés felé fordult. Leghíresebb tanítványa Kádas Géza volt, akit Európa-bajnoki aranyéremig juttatott el, az 1948-as olimpián pedig 100 gyorson bronzérmes lett. Kádas tagja volt a 4x200-as gyorsváltónak is, amelyik ezüstéremmel zárt. Ennek az egységnek volt Nyéki Imre is a tagja, akit szintén ő készített fel. Válent Gyula Eb-ezüstérmes úszó is a tanítványa volt, amikor Bakó 1955-ben Budapestre költözött, ő vette át a szakosztály irányítását. A Ferencváros és a válogatott edzője lett, 1948-tól 1972-ig valamennyi olimpián részt vett. A Magyar Úszó Szövetség edzőbizottságának elnöki posztját is betöltötte 1959 és 1966 között. A római olimpia után négy évig tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. 1961-ben mesteredzői címet kapott. Több szakkönyv, kiadvány szerzője - már a 60-as években sorra írta cikkeit -, 1986-ban jelent meg Az úszás története című könyve. Szenvedélyesen kutatta a római császárok és az úszás közti kapcsolatot. Lexikonok szerkesztésében is segédkezett egészen haláláig.