Wein

Dezső Antal

Wein Dezső első sportsikereit 15 éves korában gyorskorcsolyázásban érte el. Mint a BBTE sportolója tornaversenyen 1892-ben indult először. 1894-ben a negyedszer megrendezett szövetségi főverseny győztese lett. Ez akkoriban egyenértékűnek volt tekinthető az országos bajnoksággal. 1896-ban Athénban részt vett az első modern kori olimpiai játékokon. Gyűrű, lóugrás, korlát és nyújtó számokban versenyzett és helyezetlenül végzett. Az olimpiáról Wein küldött helyszíni tudósítást a Pesti Napló olvasóinak. Aktív sportpályafutása befejezése után is tagja maradt a magyar sportmozgalomnak. A torna mellett a természetjárásnak is hódolt, valamint a BBTE elnökeként a hazai sísport megteremtésében is nagy szerepet játszott. 1906-ban „Nemzeti kultúránk és a testi nevelés” címmel röpiratot bocsátott ki, amelyet az országgyűlés tagjainak ajánlott.

Sportkarrierje mellett, 1897-ben fogorvosi oklevelét szerezett a budapesti egyetem orvosi karán. Egyetemi tanulmányainak befejezésével tanulmányútra ment az Egyesült Államokba. Onnan egy év után visszatért. Ez idő óta magángyakorlatot folytatott. 1908-ban írta meg az „Érzéstelenítés a fogászatban“ című munkáját, mely magyarul és németül több kiadást ért meg. Az első világháborúban a Vöröskereszt Egyesület budapesti, Győri úti Erzsébet-kórházában teljesített szolgálatot, mint osztályvezető főorvos. 1915-ben németországi tanulmányúton volt és az állkapocs sérülések gyógyítása körül ott szerzett tapasztalatai alapján a Vöröskereszt-kórház vezetősége a vezetése alatti osztályt kizárólag állkapocssérülések gyógyítására rendezte be. A szakmában Wein Dezsőt tekintik a fogászati érzéstelenítés magyarországi úttörőjének.

1919-ben a proletárdiktatúra hatására, az ő kezdeményezésére és az ő házában alakult meg a Keresztény Nemzeti Párt és a párt alelnökeként nyíltan szembeszállt a kommunistákkal. 1920-ban a Párt színeiben elindult a nemzetgyűlési választásokon.