Torna
Mesteredző

Vígh
László

Vígh László minden idők legeredményesebb magyar férfi tornászának - Magyar Zoltán - edzője. Edzői tevékenysége a lólengés területén a legismertebb. Munkásságát mesteredzői címmel ismerték el.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1941. júl. 26.
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Olimpikon tanítványok

Vígh László a Ferencváros (1955–1960) és a TFSE (1960–1964) tornásza volt. Tanulmányai során 1964-ben TF testnevelő tanári oklevelet, 1968-ban a szakedzői oklevelet szerzett. 1964-től az FTC torna szakosztályának edzőjeként, majd vezetőedzőjeként dolgozott. Ez idő alatt olyan neves tanítványai voltak, mint Magyar Zoltán (kétszeres olimpiai-, háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok), Sivadó János (a Sivadó vándor bemutatója), Horváth Zsolt (olimpikon), Vigh Ákos (kétszeres középiskolás világbajnok), Lengyel Imre műugró Universiade-győztes és Gál Róbert (olimpikon). A kiemelkedő tanítványain túl közel száz tornász fordult meg a kezei között.

A nagy újító

Több elemet is kitalált lógyakorlatoknál: Magyar-vándor, Magyar-orsó, szökkenő vándor negyedfordulattal, Sivado-vándor (ezt Sivadó János mutatta be), keresztbe körfordulattal a korláton (azóta letiltott elem) és ezek variációi. A tornasport iránti elhivatottságát jól mutatja, hogy az elemek mellett segédeszközöket („mankó” (a csukló kímélésére szolgál); körzsámoly; gömbzsámoly; felfüggesztett vödör a páros kör tanulásához) is feltalált, valamint több könyv szerzője (Lógyakorlatok (Békési Sándorral közösen, három nyelven jelent meg, 1986); Magyar tornatörténet (a Nemzetközi tornatörténet fejezete); Segítségadás a tornában (a tantervi anyaghoz); Gymnatics at school (TF tankönyv, Hamza Istvánnal)). 1990 és 2006 között a Testnevelési Egyetemen a torna tanszék adjunktusaként dolgozott.

„Legnagyobb sikereimet a lógyakorlatok fejlesztésében értem el. Munkásságom kezdetén a ló volt az a szer, amely mozgásanyagában lemaradt. A világot járva, mint edző hamarosan felismertem, hogy a magyar adottságok mellett ezen a szeren lehetne megelőzni a világot. Ehhez szükségesnek látszott az edzésmódszerek fejlesztése és a kiegészítő szerek megalkotása. Mindezeknek köszönhető a ma is élő magyar lovas iskola.”

Elismerései

Munkásságát 1976-ban mesteredzői címmel, 2000-ben Edzői Nívódíjjal, 2002-ben dr honoris causa címmel, 2015 Bay Béla-díjjal és a MOB Fair Play életmű díjával ismerték el.

Egyesületei