Tóth

Lajos

Életének kezdetéről igen keveset tudunk. Iskolai tanulmányait a debreceni piarista Római Katolikus Calasanti Szent József Szent Anna utcai iskolában kezdte meg 1924-ben. Az érettségi után Debrecen város adóhivatalába került, mint helypénzszedő. 1942 március 1-vel a hajdúszoboszlói állami adóhivatalához gyakornokká nevezték ki, ahova minden nap kerékpárral járt ki Debrecenből. Szerencsére még ebben az évben vissza került Debrecenbe a Járási Tanács VB Pénzügyi Osztályának illetékcsoportjához, mint előadó. A tanácsi munka mellett volt annyi ideje, hogy Aradi Gyula testnevelő tanár irányításával tovább végezze edzéseit Debrecenben, ami már akkor is a torna fellegvárának számított. Ezekben az években a magyar válogatottat el sem lehetett képzelni Aradi tanítványai nélkül. A válogatott gerincét képezték a debreceniek. Csupán érdekességként: 1936-ban Berlinben Tóth Lajoson kívül Mogyorossy-Klencs János, míg Londonban, 1948-ban rajta kívül Mogyorossy-Klencs János, és Mogyorossy Gyöző is résztvevője lett a magyar tornász csapatnak. 1952-ben a Helsinki olimpián a felsoroltakon túl, Kocsis Károly és Réthy Sándor is a debreceni tornászok számát gyarapította a magyar válogatottban.

Tóth Lajos 22-szeres magyar tornászbajnok, főiskolai világbajnok, 33-szoros válogatott, háromszoros olimpikon. Részt vett az 1936-os berlini, az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián. S ha nem jön közbe a második világháború talán minden idők rekordjára, negyedik olimpián való részvételre is képes lett volna. 1948. évben Londonban az olimpiai bronzérmes csapat tagja volt. 1936-ban Berlinben a VII. helyezett csapat tagja volt, majd 1948-ban bronzérmet szerzett Magyarországnak csapatban. Újságokban több alkalommal úgy említik a nevét, mint a csapat „húzó embere” melyet az összetett egyéni verseny X. helye is jelez. Ez az olimpia igen jól sikerült a debreceni tornászoknak. Több igen jó eredménnyel tértek vissza. Tóth Lajos az egyik kedvenc szerén a nyújtón a IX. lett. Egész életében sajnálta, az a versenyt, abban az időben a világon az elsők között volt, aki nyújtóról kettős szaltóval tudta a gyakorlatát befejezni. De ezen a versenyen a csapat érdekében le kellett mondani ennek a bemutatásáról, az akkor még nagy veszélyt jelentő elemről! A harmadik olimpiája az 1952-es Helsinki olimpia volt, ahol a csapat VI. lett. Ha a II. Világháború miatt nem marad el két olimpia, elmondhattuk volna, hogy olyan versenyző volt, aki öt olimpián vett részt. Ezt támasztja alá az az adat, hogy 1934-től 1952-ig aktív versenyzője, tagja volt a magyar válogatottnak. Harmincháromszor húzhatta magára a címeres mezt, három alkalommal nyert országos egyéni összetett bajnokságot (1935, 1937,1939-ben). 1934-ben a Budapesten rendezett világbajnokságon, talajon V., lóugrásban VI. helyezést ért el. Egy évvel később a Főiskolai Világbajnokságon első helyezést elért csapat tagja, míg egyéniben korláton, talajon és ugrásban Főiskolai Világbajnok lett! Ez az eredmény nemcsak szűkebb pátriájának, hanem az egész országnak nagy sikert jelentett. Az 1952-es helsinki olimpia után, versenyzői pályafutását – 38 éves korában – minden különösebb ceremónia nélkül befejezte.

Debrecen város tornász hagyományainak utolsó nagy egyénisége volt, akit bárhogy is csábítottak a fővárosba, szülővárosát soha nem hagyta el. A Debrecenben hihetetlen népszerű sportolóról többek között. A nagy múltú tornasport hanyatlásnak indult Debrecenben, hiszen Aradi Gyula testnevelő tanár Budapestre költözött és néhány tanítványa, akik a magyar válogatott gerincét képezték, a jobb sportbeli és egyéb kedvező lehetőségek miatt vele távoztak. Egyedül Tóth Lajos maradt hű továbbra is Debrecenhez. Mindannyian tudtunk betegségéről! Rendívül kemény, fájdalmat tűrő ember volt! Utolsó napjaira is jellemző volt a torna, a torna iránti szeretete. Gondolatvilágát a szeretett sportága, a versenyzés, a versenyek színhelyén eltöltött megannyi gyönyörű óra az éltető eleme. Temetésén 1984. augusztus 24-én hosszú sorokban búcsúztak attól az embertől a barátok, sporttársak, tanítványok, akik ennek a városnak hírnevet, becsületet szerzett. Kialakította nagyon sok tanítványában a sport szeretetét, egymás megbecsülését és segítséget tudott adni azoknak, akik igényelték tanácsát, hozzáértését.

Mint edző, tovább folytatta a megkezdett munkát, amit egészen az alapoktól, új feltételek mellett kellett végeznie. Súlyosbította a helyzetet, hogy otthona nem volt ennek a szép sportágnak, mivel a világháború alatt, a Debreceni Torna Egylet Péterfia utcai tornacsarnokát bombatalálat megsemmisítette. Egyik tornateremből a másikba vándoroltak, ahol helyet kaptak ott tartották az edzéseiket. Nem hiába kapták a „vándor szakosztály” elnevezést. Az elkövetkezendő években Tóth Lajos néhányszor, mint versenybíró közreműködött nemzetközi és nemzetek közötti versenyeken, sőt 1960-ban a római olimpiára is eljutott. Ebben az évben megszűnt a nagy múltú Debreceni Torna Egylet, s a torna szakosztályt a Debreceni Postás vette át, majd a Törekvéshez került. Miután rájöttek, hogy mindez mégsem tökéletes, ismét visszakerült a Debreceni Torna Egylethez. Közben felnőtt egy újabb generáció. 1978-ban a város vezetői úgy határoztak, hogy Debrecenben létrehoznak egy nagy egyesületet, ahova több nagyobb szakosztályt beintegrálnak, s egy minősített egyesületet hoznak létre. Így alakult meg 1979. Június 22-én DMVSC. Mivel Tóth Lajos 1974. december. 1-től a Debrecen Városi Tanács Illetékkiszabási Hivatal vezetőjeként nyugdíjba ment, több ideje maradt a torna körüli bonyodalmak rendezésére. A DMVSC tornacsarnokának építésénél aktívan dolgozott, hogy végre megszűnjön a „vándor szakosztály”, ez sikerült is! Az új tornacsarnok kialakítása nagyrészt az ő nevéhez fűződik.