Pataki

Ferenc

Pataki Ferenc (Budapest, 1917. szeptember 18. – Budapest, 1988. április 25.) olimpiai bajnok tornász. 1935-től a budapesti VII. kerületi Levente Egyesület, 1945-től a Munkás Testedző Egyesület (MTE), majd 1950-től 1956-ig a Budapesti Vörös Meteor tornásza volt. 12 éves korában elvitték egyszer a cirkuszba, ott látott először tornász akrobatákat. Pillanatok alatt "egy életre" beleszeretett az akrobatikába. Amint hazaért, mentem meg is próbálta, amit a cirkuszban látott. Mindjárt a legnehezebbel kezdte, a szaltóval, a légbukfenccel. Csúnyán a hátára esett először, még másodszorra is, de harmadszorra sikerült. Az iskolában akkoriban nem tartottak "komoly" tornaórákat. Egy kis menetgyakorlat, jobbra át, balra át, aztán fel a rúdra, fel a kötélre - ennyiből állt akkoriban a testnevelés. Szerencséjére Horváth István lett a tornatanára. A tornasport későbbi vezéregyénisége foglalkozni kezdett vele, s ennek köszönhette, hogy még nem is egészen 16 évesen, 1932-ben ifjúsági bajnokságot nyert. Közben a nagyon szegény gyermek statisztálgatott a színházban is. "A hosszú évek készülődései alatt sokszor elkedvetlenedtem, de ilyenkor mindig eszembe jutott az olimpia" - vallotta. - Akárhány külföldi versenyen győztem, mégiscsak az olimpiát tartottam a legfontosabbnak. Elképzelhető, milyen lelki gyötrelmet jelentet nekem, hogy két olimpiát is meghiúsított a háború. Végül azonban elértük 1948-at, tudtam, itt az alkalom kamatoztatni 18 év munkáját."

Az elsők között alkalmazott gyakorlataiban modern, akrobatikus elemeket. Tizennyolc éven keresztül – 1937-től 1955-ig – volt a magyar tornászválogatott tagja. 1948-ban ő lett a magyar tornasport első mesterfokú férfi bajnoka. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon műszabadgyakorlatban olimpiai bajnoki címet szerzett. Pelle István 1932-ben, Los Angelesben nyert két olimpiai címe után ez volt a magyar tornasport történetében a harmadik magyar olimpiai aranyérem. Számos magyar bajnoki címet nyert, jelentős mértékben neki köszönhető, hogy az 1940-es években a magyar talajtorna fejlődésnek indult. Inasévei alatt, már 1937-ben bekerült a válogatott csapatba, és 1938-ban nyert először magyar bajnokságot - műszabadgyakorlatban. A műszabadgyakorlatban és a lóugrásban nyújtott teljesítménye után olimpiai esélyesnek tartotta mindenki. De a háború miatt az 1940. és 1944. évi olimpia elmaradt. Pataki nem adta fel, állhatatosan gyakorolt, míg végre elérkezett 1948, a londoni olimpia, ahol lehetőség nyílt, hogy bemutassa tudását. Ekkor már nős volt, két gyermek apja, de a tornának változatlanul megszállottja. Sikerekben gazdag élete volt, mivel 1948-ban a londoni olimpián szabadtalaj gyakorlatban első, lóugrásban és csapatban 3. helyezést ért el. Emellett 1952-ben 6. helyezett csapatban és magáénak tudhat világbajnoki 7. helyezést és harminchatszoros válogatottságát is.

Szinte áttekinthetetlen zűrzavarban folyt a londoni Empress Hall óriási csarnokában tornászolimpia, ötféle szeren, számtalan helyen. Melyik is a legnehezebb az öt közül? A hatodik, a szer nélküli szer, a műszabadgyakorlat. A korláton, lovon, gyűrűn, nyújtón nincs magában a versenyző, a szer társa, barátja, támasza a jól felkészült tornásznak. De a talaj? Ott terpeszkedett a hatalmas terem egyik sarkában az alacsony deszkaemelvény, amin Londonban a műszabadgyakorlatokat végezni kellett. Pataki szerint az első napi előírt gyakorlatok nem voltak túl nehezek, de a 123 induló közül senki sem nyújtott 20 pontos, maximális teljesítményt, Pataki (19,3) és a másik magyar, Mogyorósi Klencs sem (19,5). A pontozók ugyanis roppant "takarékosak" voltak. Másnap, amikor a szabadon választott gyakorlatokra került sor, és a magyarok sorakoztak fel, szinte teljesen leállt a verseny az öt szeren, és mindenki a talaj felé tódult. Ellenfelek, szakvezetők, versenybírók törtettek a dobogó felé. Látni akarták a magyarokat, akik az első napon minden dicsőséget learattak. Nagy volt a kíváncsiság: hoz-e valami váratlan nagyszerűt Pataki? Rejt-e valami elképesztő új ötletet tarsolyában? A magyar versenyzők és a vezetők: Szalai József, Kerezsi Endre, Dückstein Zoltán, Horváth István nagyon bizakodtak, mert Pataki roppant jó kedvvel kezdett, s bevezető, hatalmas csavarszaltója után már felmorajlott a nézőközönség. Az előírások szerint tornaverseny közben tilos a tetszésnyilvánítás, de az ámulat hangjait ezúttal nem lehetett a nézőkbe fojtani. Aztán jött Pataki különlegessége! Kora "rekordprodukciója" volt ez: hátraszaltó mérlegállásba és mozdulatlanul megtartani a mérleget. A nézőtéren kitört a taps, a tetszésnyilvánítás. A zsűri is csak becsületből, kötelességszerűen intett csendet, tudták, hogy nem vitás Pataki győzelme! Pedig Mogyorósi Klencs is remekül dolgozott, de Pataki már ekkor behozta a Mogyorósi Klencs 2 tizedes előnyét, a többiek meg a közelükbe sem értek. Összesítésben 38,70 pontot ért el Pataki, 38,40-et Mogyorósi Klencs. Remekeltek a magyarok még a nyújtón (Sántha negyedik) és főleg lóugrásban (Mogyorósi-Klencs és Pataki egyaránt harmadik), a csapat is megszerezte a bronzérmet - de hát az igazi, a teljes diadalt mégiscsak Pataki műszabadgyakorlata aratta. Rugalmasságát megcsodálták, testtartását minden szakember mintaképnek emlegette, és igyekezett utánozni, tanítani. - Azt tudtuk - magyarázta Kerezsi Endre a verseny után -, hogy a mieink versenyanyaga műszabadgyakorlatokban lényegesen felülmúlja az átlagos nemzetközi színvonalat, és hacsak nem csúszik be gyakorlatukba valami zökkenő, az élen kell végezniük. Mikor pedig a kötelező gyakorlataik oly jól sikerültek, már megcsillant az aranyérem reménye. Olyan fölényesen győztek, mintha a 200 méteres síkfutásban valaki 8 méterrel verné az utána következő legjobbat. Szabadon választott gyakorlataik pedig messze felülmúlták nehézségi fok tekintetében a kötelezőben bemutatottakat, a külföldiek legtöbbje viszont megelégedett azzal, hogy a kötelezővel körülbelül egyenértékű szabadon választott gyakorlatokat végezzen. Mogyorósi Klencs zökkenő nélkül, hibátlanul, csiszolt ízléssel, teljes biztonsággal és akrobatikus vakmerőséggel végrehajtott gyakorlata lefegyverezte vetélytársait is. Utána pedig Patakit már úgy ünnepelték, mint olimpiai bajnokot.

Visszavonulása után artista volt, majd az Állami Artistaképző Intézet tanára lett. Elhunyt Pataki Ferenc, aki a második világháború után az első olimpiai bajnokságot nyerte a magyar férfi torna sportnak. Pataki „Szefi” miután visszavonult az aktív versenyzéstől itthon és külföldön különböző esti szórakozóhelyeken, bárokban vállalt fellépéssel kamatoztatta a tornában megszerzett tudását. Később éveken keresztül tanított az Artista Képző Intézetben. A sportágtól elszakadva élte nyugdíjas napjait. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

• Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951), • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), • A Magyar Tornasport Halhatatlanja (2014. posztumusz versenyző kategóriában).

Lukács László-Szepesi Gyögy: A magyar olimpiai aranyérmek története Sport. Budapest. 1992.