Kezdetek
A Debrecenben született tornász a Debreceni Torna Egyletben Aradi Gyula edző irányításával kezdte meg sportpályafutását.
A Testnevelési Főiskola SE (TFSE), a Debreceni Postás Sportegyesület (Debreceni PSE), majd 1950-től az Újpesti TE tornaszakosztály sportolójaként versenyzett.
Három érem a londoni olimpiáról
Az 1948-as londoni olimpián műszabadgyakorlatával ezüstérmet nyert. Legyőzője Pataki Ferenc volt, három tized döntött a két magyar között. Az eredményeket csak másnapra összesítették, ezért közvetlenül a verseny után nem is tudták, melyikük a végső győztes. Az olimpiák történetében ez volt a negyedik olyan eredményhirdetés, amikor két magyar állt a dobogó első két fokán. Csapattagként és egyéniben lóugrás-gyakorlatával egyaránt bronzérmet szerzett. 1949-ben Budapesten a műszabadgyakorlat és a lóugrás főiskolai világbajnoka lett, csapatban ezüstérmes, ötödik helyen végzett lólengésben és egyéni összetettben, hatodikként zárt nyújtón. Az 1952-es helsinki olimpián hatodik helyezett lett a magyar csapat tagjaként.
Az élsport után
A versenysport befejezése után testnevelő tanár lett és Budapestre költözéséig, a Debreceni Vasutas Sport Egyletben edzősködött. Budapestre költözése után a versenysport módszertani előadója, belügyminiszteri alkalmazott, rendőr alezredesként munkálkodott. 1997-ben hunyt el.
Neve bekerült Debrecen sporttörténetébe, a mai tornászok példaképévé vált. A magyar és a nemzetközi tornasportban elért kimagasló eredményei elismeréseként a Magyar Torna Szövetség (MTSZ) posztumusz a halhatatlanok sorába fogadta.