Aki nélkül nem lenne dunaújvárosi torna
Tizenöt éves korában Pápán kezdett el sportolni, ott ismerkedett meg a szertornával. Eljutott a válogatottságig is, de balszerencséjére egy sérülés miatt ki kellett hagynia a római olimpiát, ahol a magyar csapat a 12. helyen végzett az összetettben. Pályafutása befejezése után tíz évig edzősködött a Veszprém megyei városban, majd 1974. szeptember elsején került Dunaújvárosba, és élete végéig ott dolgozott. Kezdetben a torna szakosztály férfi szakágának utánpótlás edzője volt, majd fokozatosan lépett előre és vezetőedzőnek valamint szakosztály-vezetőnek nevezték ki. 1994 októberétől nyugdíjasként dolgozott tovább szeretett klubjánál, de így is el tudta kísérni a világ minden pontjára a tanítványait.
Supolát felnevelte, Csollányt a csúcsra juttatta
Supola Zoltánnak volt a nevelőedzője, és együtt nyerték meg 1992-ben az Európa-bajnokságot Budapesten, korláton. Ez volt első nagy sikerük. 1993-ban Supola a nyújtón bronzérmes, egy év múlva világbajnoki második ugyanezen a szeren. Mivel Supolának jó barátja volt Csollány Szilveszter, megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve Dunaújvárosba költözni, hogy Limperger tervei szerint készüljenek fel. Csollány szerződtetésre 1998 végén került sor, amikor már olimpiai ezüstérmes volt a gyűrűn, az ötkarikás első helyet akarta megszerezni, és abban hitt, hogy az utolsó lépcsőt Limpergerrel együtt teheti meg. "Az első világkupán, amelyikre már ő készített fel, a teljesítménykényszer miatt feszült voltam. Bizonyítani akartam, hogy a dunaújvárosi klub nem csinált rossz vásárt velem. Pista bácsi látta rajtam a feszültséget, és olyan szavakkal, olyan hasonlattal nyugtatott meg, mozdított ki ebből az állapotból, ami nem nagyon tűri a nyomdafestéket. Nekem viszont nagy segítséget jelentett" - emlékezett vissza Csollány a Magyar Edzők Társaságának lapjában.
"Érted követelek, nem ellened!”
“„
A keménység mögött meleg szív
Ez volt a mottója, életfelfogása, filozófiája. És ezt tudták tanítványai is róla, mert tapasztalták, hogy a keménysége mögött meleg szív lakozik. Ezért is szerették. Vidám, jó kedélyű, nótáskedvű ember volt, aki csibészkés mosollyal, csillogó szemekkel élvezte a számára kedves társaságot, és a munkáját.