Három olimpiai részvétel
Kakas Gyula 17 éves korában tűnt fel először, mint magasugró, amikor egy versenyen 160cm-es testmagassága dacára 170cm-t ért el. Mint tornász két évvel később hívta fel magára a figyelmet, amikor az MTK tagjaként legyőzte Müller Dávidot, az akkori idők éveken át veretlen magyar tornászbajnokát. Két évvel később tagja volt 1896. évi athéni olimpiai játékokon indult magyar csapatnak. Négy számban indult: korláton, nyújtón, ugrásban és lólengésben, de helyezést egyik szeren sem ért el.
Kakas az olimpia után a BTC igazolt, megnyerte a magyar tornászbajnokságot, tagja volt a BTC bajnoki tornászcsapatának. 1900-ban is részt vett a Párizsban megtartott második olimpián, ám ezen az olimpián csak egy szám volt, az egyéni összetett, ahol a 88. helyen végzett, azonban részsikerként a torna összetett verseny távolugrásában Kakas érte el a legjobb eredményt. Az 1904. évi nyári olimpiai játékokra nem utazott el az Amerikai Egyesült Államokba. Olimpián utoljára az 1906. évi, ún. soronkívüli olimpiai játékokon indult Athénban, ahol az egyéni összetettben egy 23. és egy 31. helyezést ért el és tagja volt a 6. helyen végzett magyar tornacsapatnak.
Labdarúgóként sem volt utolsó
1898-ban az első nyilvános futballmérkőzésen is részt vett, mint a BTC második csapatának játékosa. Szintén labdarúgásban 1902-ben egy mérkőzésen szerepelt a BTC első csapatában és ezzel tagja volt a magyar bajnokságot nyert együttesnek.
Mindhalálig torna
Sportpályafutása befejezése után a BTC művezetője (edzője) lett és bekerült az egyesület választmányába is. 1919-ben mint MÁV dolgozó részt vett a Ferencvárosi Vasutas Sportkör alapításában. Utóbbi egyesülete örökös tiszteletbeli elnökévé, a BTC pedig a klub fennállásának negyven éves jubileuma alkalmából tiszteletbeli taggá és örökös bajnokká választotta.
Halála után a Ferencvárosi Vasutas Kakas Gyula emlékére örökös vándordíjat alapított.
Halálakor olimpikon társa, Hajós Alfréd így emlékezett Kakas Gyulára: „1896-ban az olimpián helyezést ugyan nem ért el, azonban az Athénben szerepelt magyarok közül a legnagyobb személyes sikere neki volt. Konstantin trónörökössel, a későbbi görög királlyal úgy parolázott, mint pajtásaival és kedves mókáival a komoly herceget és kíséretét mindig megnevettette. Nem tudott a magyaron kívül más nyelven beszélni, de francia, görög, török és angol kifejezésekkel — amiket útközben sajátított el — és groteszk mozdulataival jobban megértette magát, mint csapattársai, akik idegen nyelvekkel felkészülve próbáltak érvényesülni.”
“„