A torna volt az élete
Horváth István sportpályafutását 1920-ban a BTC tornászaként kezdte. 1923-ban tanári diplomát szerzett és egész élete a torna körül forgott. A második világháború előtt a levente tornászok országos kapitánya volt, az 1948-as olimpián férfi válogatottunk művezetőjeként volt jelen. Két olimpiai bajnokunk sporttevékenységét egyengette: Pataki Ferenc testnevelő tanára volt, Magyar Zoltánt pedig szakmai tanácsokkal látta el.
Az 1960-as években talán nem is volt az országban olyan tornaedző, bíró, aki ne lett volna tanítványa, versenyzőtársa, munkatársa. A Bp. Vörös Meteor edzőjeként két tanítványa – Cser Győző és Herczeg Béla – is eljutott az 1968-es mexikóvárosi olimpíára. Évtizedeken át a Magyar, illetve a Budapesti Torna Szövetség munkatársa, majd utóbbi elnöke volt.
1961-ben megkapta a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvényt
Munkásságát 1963-ban mesteredzői címmel, 1996-ben Budapestért díjjal ismerték el.