Pécsi kezdetek
Antos Mihály középiskoláit Pécsett, a Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte, ugyanabban az intézményben, ahol Lauber Dezső is tanult. Már ekkor kitűnt sportteljesítményével tornában és emellett kivételes rajztudásával.
Rövid sportpályafutás, olimpiai részvétellel
Nem csoda, hogy ezután a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább és mint tornász és atléta a BBTE színeiben folytatta sportpályafutását. 1907-ben az Olasz Tornaszövetség tornaünnepélyén, Velencében I. o. minősítést nyert. 1908-ban Budapest székesfőváros tornászbajnokságán harmadik helyezést ért el. A magyar tornászcsapat tagjaként részt vett az 1908-as londoni olimpián, ahol egyéni összetettben a 47. helyen végzett.
Folytatás a tanári és a művészeti pályán
Sportpályafutása után - azon túl, hogy az OTT-ben és a BBTE vezetésében is szerepet vállalt - Németországban, Olaszországban és Dániában végzett művészettörténeti tanulmányokat. Festményeivel kiállításokon is szerepelt, a Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban és a Rajzoktatásban jelentek meg cikkei, de azért igazi birodalma az iskola volt. A Képzőművészeti Főiskolán 1913-tól 1918-ig beosztott tanár volt. 1908-ban a londoni, 1912-ben a drezdai művészetpedagógiai kongresszusra a magyar középiskolák képviseletében Antos Mihályt küldték ki.
E szépen felívelő pályát törte meg az első világháború. Elejétől végig részt vett benne, két Signum Laudisszal a vitézségi érem szalagján a kardokkal, s ugyancsak a vitézségi érem szalagján a Koronás Arany Érdemkereszttel és a Sebesülési Éremmel dekorálva tért haza a háborúból.
Tanári működését a Barcsay-utcai főgimnáziumban, majd haláláig a budapesti II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban folytatta.
Szívszélütésben hunyt el, de halála pontos időpontja továbbra is kérdéses. Egyedül élt, 1937 április 6.-án látták utoljára, de halálát csak napokkal később 1937 április 10.-én fedezték fel. Sógora volt Erdődy Imre, aki 1912-ben és 1928-ban szintén tornászként szerepelt az olimpián.