Családi háttér, Nobel díjas rokonnal
Nagybátyja, ifjabb Zsigmondy Pál építette Budapest első teniszpályáját 1881-ben, a mai Városligeti fasorban, az apja birtokában lévő Liedemann-kertben. Másik nagybátyja, Zsigmondy Géza a Budapesti Korcsolyázó Egylet alapítójaként vált ismertté, igazgatói időszakához fűződik a városligeti műjégpálya kiépítése. Édesapjának unokatestvére, a 23 évesen, kötélszakadás következtében elhunyt hegymászó, Zsigmondy Emil, az ausztriai Zsigmondy-csúcs névadója. Az ő testvére volt Zsigmondy Richárd kémikus, aki 1925-ben Nobel-díjat kapott a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért.
Zsigmondy Jenő tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen végezte, ahol 1909-ben jogi, 1913-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert. Előbb Polónyi Dezső irodájában bojtárkodott, majd mint ügyvéd apja ügyvédi irodájában dolgozott.
Egy fáradékony klasszis
A Budapesti Lawn Tennis Club versenyzőjeként 14-szer nyert magyar bajnokságot. Háromszor egyéniben (1907, 1910-1911), ötször férfi párosban (1909-1913, előbb Segner Pállal, majd 1913-ban Kehrling Bélával párban), hatszor pedig vegyes párosban (1909-1914, előbb Cséry Katicával, majd Cséry Sárival ). Zsigmondy Jenő nyerte meg az 1907-ben alapított Magyar Országos Lawn-Tennisz Szövetség legelső bajnoki kiírását!
Több nemzetközi siker is fűződött a nevéhez. 1908-ban Londonban és 1912-ben Stockholmban egyesben és férfi párosban szerepelt az olimpiai játékokon. Legjobb eredményt 1912-ben a férfi párosban érte el Kehrling Bálával azután, hogy az első fordulóban egy cseh párost legyőztek, a második fordulóban a későbbi bajnok dél-afrikai pártól szenvedtek vereséget négy játszmában. 1908-ban a nem hivatalos Európa-bajnokságon egyesben harmadik lett, majd 1914-ben a szintén nem hivatalos világbajnokságon párosban (Kehrling Bélával) szintén bronzérmet nyert.
"Jó adogatása, jól helyezett erős tenyerese volt, fizikai felkészültsége azonban gyenge volt, nem bírta az iramot, így ha nem sikerült három játszmában nyernie, rendszerint elvesztette a mérkőzést. Egy fáradékony klasszis."- így jellemezte őt Kelemen Aurél, az ismert páros játékos és szakíró.
“„
Korai halála
Az első világháborúban vakbélgyulladást kapott és csak egy rendkívül nehéz operáció mentette meg az életét. Amikor meggyógyult, a teniszt abba kellett hagynia. Az aktív teniszezéstől vett kényszerű búcsú új sportág felé irányította figyelmét, a hazai golfozás úttörőjeként segítette elő a játék terjesztését.
Többször küzdött egészségügyi problémákkal, hétszer operálták meg, minden alkalommal súlyos bélcsavarodása volt. 1930-ben is éppen szanatóriumban volt Ausztriában, amikor a régi teniszbajnok felébredt az ügyvédben: Párizsban a Davis-kupa döntő mérkőzései folytak és emiatt gyorsan a francia fővárosba utazott. A bélproblémái újra előjöttek, sürgősen meg kellett műteni. A műtét sikerült, de tüdőgyulladást kapott, amibe kevéssel a 42. születésnapja után belehalt.
Tiszteletére vándordíját alapítottak 1931-ben, a teniszszövetség a nevét őrző ezüstserleggel a férfi egyes mindenkori bajnokát kívánta elismerni, sajtónyomok alapján azonban a Zsigmondy-díj 1934 után feledésbe merült.