Négy korosztályban szerzett országos bajnoki címet
Taróczy Balázs 1954-ben született Budapesten, édesapjával és nővérével rendszeresen jártak a Feneketlen-tóhoz teniszezni, így megszerette a sportágat, és hétéves korától az Uvaterv csapatában teniszezett. Négy korosztályban is országos bajnoki címet szerzett, amire addig nem volt példa Magyarországon. Már gyerekkorától a két-három esztendővel idősebbek között versenyzett, tizenhárom éves korától külföldi tornákon is indult.
1969-ben szintet lépve a Vasasba igazolt, 1971-ben hívták be először a magyar válogatottba, két év múlva pedig bekerült a Davis Kupa-csapatba, amelynek tizenhárom éven át volt rendszeresen a tagja. 1976-ban az együttessel megnyerte a Király-kupát, összesen pedig 97 mérkőzésen lépett pályára, ebből 82 győzelmet szerzett egyéniben és párosban.
Közben egyéni karrierje is beindult, 1972-től, tizennyolc éves korától már profi versenyeken vett részt, egy év katonaság után, húszévesen pedig rendszeresen járt nemzetközi tenisztornákra. A magyar fővárosban végezte felsőfokú tanulmányait, 1980-ban szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, majd ebben az évben klubot váltott, és 1981-től 1986-ig a német TC Fürth igazolt versenyzője lett.
Az egyetlen magyar wimbledoni bajnok
Legnagyobb sikereit profi sportolóként a nyolcvanas években érte el, egyéniben 13 tornagyőzelmet aratott, és közben olyan világsztárokat győzött le, mint John McEnroe, Ilie Nastase, Guillermo Vilas, Jannick Noah és az aktuális világelső Ivan Lendl. Az egyéni világranglistán 1981-ben a 12. helyen állt, ami a legjobb eredménye, de tíz éven át benne volt az első ötvenben, 1978 és 1982 között pedig az első húszban a világon.
Párosban 26 tornagyőzelme közül a legjelentősebb az 1981-es Roland Garros- és az 1985-ös wimbledoni siker, amivel a sportág első és eddig egyetlen magyar felnőtt wimbledoni bajnoka. Oldalán mindkétszer a svájci Heinz Günthardt játszott, akivel az 1981-1982-es idényben pontszám alapján a világ legjobb férfi teniszpárosát alkották, és akivel együtt megnyerték az 1982-es, az 1983-as és az 1986-os profi (nem hivatalos) világbajnokságot is.
Egyéniben 1986-ban fejezte be a pályafutását, de párosban még aktív maradt, és 1990-ig indult versenyeken, utolsó partnere a horvát Goran Ivanisevic volt. Harmincöt évesen volnult vissza, itthon másfél évtizedig nem volt jobb nála, 1973 és 1986 között tizennégy alkalommal szavazták meg az év legjobb magyar férfi teniszezőjének.
Visszavonulása után sem hagyta el a sportágat
Visszavonulása után néhány évig edzősködött, többek között a jugoszláv Goran Ivaniseviccsel és az osztrák Thomas Musterrel dolgozott, de később is a sportágban maradt, és számos fontos pozíciót töltött be. Előbb 1993-ban és 1994-ben a Magyar Tenisz Szövetség alelnöke, 1997-tól 2001-ig tiszteletbeli elnöke, 2001-től 2004-es lemondásáig pedig szakmai igazgatója és a Davis Kupa-csapat kapitánya volt.
Részt vett az iskolai teniszoktatás kiépítésében, valamint verseny- és gálaszervezőként továbbra is együtműködött a szövetséggel, meghívására már a kilencvenes években olyan teniszcsillagok játszottak bemutató mérkőzéseket a magyar fővárosban, mint Jimmy Connors, John McEnroe, Ilie Nastase és Boris Becker.
2008-ban szervezte meg először a Tennis Classics nevű rendezvényt Budapesten, melynek keretein belül a sportág régi és új világsztárjait hozta hazánkba. Számos kitüntetést kapott, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, és pályafutása elismeréseként 2014 júniusában Budapest díszpolgárává avatták.