Aki edzőnek született
Lovcsányi Jenő, gyerekként a Margit-szigeten labdaszedéssel kezdte a tenisszel való ismeretségét. Aztán megismerkedett a nagyokkal, Kerling Bélával, minden idők legnagyobb magyar játékosával.
Azonban ő nem játékosként, hanem edzőként lett híres. Már 17 éves korában elkezdte, először mint magánedző – tanítványa volt többek közt Gömbös Gyula néhai miniszterelnök – majd civilként oktatott a Ludovika Akadémián. 1937-ben a BEAC-hoz került, de megfordult az MTK-nál, a MAC-ban és a BSE-ben is. A BEAC női csapatával több ízben magyar bajnokságot is nyert.
1942-ben, alig harminc évesen a Magyar Tenisz Szövetség az edzőtestület elnökévé választotta.
A második világháború után is a teniszszövetség elnökségének tagja maradt és országos szakfelügyelőként járta a vidéket. Pécsett ő fedezte fel Gulyás Istvánt, akinek a nevét az egész világon megismerték később a teniszsport hívei.
Ezek után hét évet Diósgyőrött töltött. Ezalatt versenyzői 23 magyar bajnokságot nyertek. 1962-ben Győrbe került és haláláig a Rába parti városban nevelte a jövő teniszezőit.
Munkásságát 1961-ben Mesteredzői címmel ismerték el.
Hosszú éveken át a Népsport tudósítójaként is tevékenykedett.