A magyar Harry Hopman
Kelemen Imre a mezőtúri Református Gimnáziumban érettségizett, majd 1941-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát. Diplomájának átvételét követően azonnal a TF tanársegéde lett, majd a világháború után a főiskola újjászervezőinek egyikeként növelte tekintélyét. Irányította a tanulmányi osztályt, vezette a sportjáték tanszéket.
Bár kosárlabdában és atlétikában is edzői képesítést szerzett, tagja volt a TFSE diszkoszvető-bajnokcsapatának, mégis a teniszhez került mind közelebb. Az 1956-os szabadságharc idején, mint a főiskola legnépszerűbb tanárát megválasztották a főiskola forradalmi bizottságának vezetőjévé. Megtorlásként nemcsak elbocsátották, hanem hivatása gyakorlásától is eloltották. A gyűjtőfogház vendéglátását is kénytelen volt megismerni. A sport, a tenisz, pontosabban kedvenc tanítványa, Gulyás István, a későbbi örökös bajnok azonban segítségére sietett. Végül az Újpesti Dózsa szakosztályánál dolgozhatott, és a Széchenyi Gimnáziumba is befogadták. Aztán 1977-ben, amikor Gulyás István a szövetség elnöke lett, Kelemen Imrére bízták az edzőbizottság vezetését, a hazai edzőképzést. A válogatott keretnél több szakosztálynál tevékenykedett. Életútja nagy sérelmének orvoslására azonban csaknem három és fél évtizedet kellett várnia: 1991-ben lett kedvenc intézménye, a TF címzetes egyetemi tanára.
Elméleti munkássága is jelentős, 1964-ben jelent meg „A teniszjáték módszertana”, 1988-ban pedig a „Tenisz ABC”, valamint a TF Továbbképző Intézete számára írt főiskolai jegyzete, amely sokáig a hazai edzőképzés hivatalos tananyaga volt.