Göncz

Lajos

A Göncz család a mai Szlovéniához tartozó Lendva környékéről származott, majd Csáktornyán telepedett le. Lajost a teniszpályafutás a fővárosba szólította, ahol a MAC és a BBTE csapataiban játszott. A polgári életben apja példáját követve a Magyar Királyi Posta alkalmazásába állt. 1906-ban posta- és távírda-gyakornok, 1907-ben posta- és távírdatiszt, 1918-ban posta- és távírdfőtisztként dolgozott. Kétszer nősült, első házasságából származó fia, Árpád, író és műfordító, 1990 és 2000 között Magyarország Köztársaság elnöke volt. Unokája, Göncz Kinga a rendszerváltás után külügyminiszter volt Magyarországon.

Göncz Lajos ifjú korában vívott, majd a lovaglásra tért át. 1907-től vett részt teniszversenyeken. 1910-ben nyerte első olyan versenyét, amelynek híre a sajtóban is megjelent, amikor Balatonlelle bajnoka lett. A versenyzés mellett aktívan részt vett a tenisz sportéletének fejlesztésében is. 1912-ben a MAC tenisz szakosztályának jegyzője lett. 1913-ban harmadik helyen végzett az országos bajnokságban. 1914-től kezdve Pécsett is élt. Baranyában átvette a szakosztály irányítását és több nemzetközi versenyen is indult. Az első világháború után — melyet mint huszártiszt szolgált végig — folytatta a versenyzést. Egyesületével háromszor nyert csapatbajnoki címet (1923, 1925, 1926). 1924-ben megnyerte a Budapest bajnokságot, és eredményei alapján, 37 évesen tagja lett a magyar olimpiai válogatottnak. A párizsi olimpián egyesben az első körben erőnyerő volt, a második körben vereséget szenvedett a tízszeres Grand Slam-győztes, későbbi világranglista 1. helyezett francia René Lacoste-tól és kiesett. Párosban Kirchmayer Kálmánnal az első fordulóban a többszörös amerikai bajnok, wimbledoni és Davis-kupa győztes Norris Williams−Watson Washburn párossal kerültek szembe, és szenvedtek vereséget. Második felesége, Gönczné Baittrok Irén szintén neves teniszező volt, többször szerepelt a magyar válogatottban. Vegyes párosban három, csapatban további négy magyar bajnokságot nyert.

1927-ben jelentette be, hogy 20 évi versenyzés után visszavonul az aktív versenyzéstől, és ezután a tenisz oktatásával és népszerűsítésével foglalkozik. Olyan tenisziskolát nyitott a Margitszigeten, amilyen abban az időben csak Párizsban és Cannes-ban volt Suzanne Lenglen vezetése alatt. tanítványa volt többek között Bethlen Margit grófnő, vagy Simon Bőske, Európa 1929 évi szépségkirálynője, 1928-ban a Testnevelési Főiskola előadó tanárrá nevezték ki. „A tenniszjáték iskolája” címmel pedig könyve jelent meg.