Nyíregyházáról a világ tetejére
Egy szerencsés találkozás juttatta a tájfutás közelébe, a nyíregyházi Marina György ismertette meg a sportággal, ő volt a nevelőedzője is. Három- és tízezer méteren a hazai élvonalba tartozott, de az ő igazi világa az volt, amikor terepen, erdőben kellett futni. 14 éves volt, amikor Monspart Sarolta felfedezte – a mozgása mellett az elszántsága tetszett meg neki –, és meghívta a válogatottkeretbe. Később Dosek Ágoston, majd Kárai Kázmér egyengette az útját. Kárai az atletikus felkészítés híve volt, ennek hatására sokat gyorsult, és képes lett a teljes versenytávot erős iramban teljesíteni, ami magával hozta a későbbi sikereket is.
Kétszeres világbajnok
Első világbajnoki címét 1991-ben a csehországi Mariánské Lázněban szerezte meg, Monspart 1972-es sikere után ő lett a második aranyérmes abban a sportágban, amit elsősorban a skandinávok uraltak. A pálya 10,5 kilométer hosszú volt, 420 méter szintkülönbséggel, és 16 ellenőrző pontot alakítottak ki rajta. „Amikor célba érkeztem, azt sem tudtam, hányadik helyen állok. Azt éreztem, hogy nem hibáztam nagyot, de azt is, hogy nem voltam igazán gyors. Végül mégis elég lett a sebességem” - nyilatkozta a sikere után. 1995-ben a németországi Detmoldba már esélyesként érkezett, a selejtezőkből a harmadik helyen jutott be a döntőbe, ahol imponáló versenyzéssel rajt-cél győzelmet aratott, 1:05:50 alatt teljesítette a távot. A klasszikus számban a finn Eija Koskivaara és a brit Yvett Hupte előtt ért célba, mintegy 3 perccel megelőzve a holtversenyben második helyen végző riválisait. „Egy-két útvonalválasztásnál bizonytalan voltam, hogy a helyes irányba megyek-e, de mint utólag kiderült, mindig jól döntöttem. Éreztem, hogy megfelelő tempóban futok, de úgy gondoltam, néhányan még nálam is gyorsabbak lesznek, így nem számítottam dobogós helyezésre. Ám amikor az utolsó ellenőrző pontra értem, a magyarok bekiabálásából éreztem, hogy nem futok rosszul” – osztotta meg a gondolatait már aranyéremmel a nyakában. Monspart Sarolta a következőképpen méltatta a győzelme után.
Terepen Kati olyasmire képes, ami egyedülálló. Megdöbbentő, de terepen úgy fut, mint senki a világon. Úgy lett 3 perc előnye a világbajnokságon, hogy közben kis hibákat is vétett. Ez a lány szinte repül az erdőben.
“„
Szerte a világban
Családanyaként is versenyzett, 2005-ben vonult vissza, egy elhúzódó sérülés vetett véget a karrierjének. Geofizikus férje munkája miatt éltek Ománban és Bahreinben is – itt megfordult a fejében az edzősködés gondolata is. Hollandiában hosszabb időt töltöttek, a 2020-as években pedig Bécs lett az otthonuk.