Dosek

Ágoston

Dosek Ágoston szülei, felesége és fia is TF-en végzett testnevelő tanárok. A sízést a szüleitől tanulta a Budai-hegyekben, édesanyja magyar bajnok sífutó, nagynénje, Kállay Irén szintén sífutó és testnevelő. Kisgyermekkorától rendszeresen kirándultak, eveztek és úsztak a Dunában, télen pedig síeltek. 1967-től rendszeresen sportolt, sífutó és biatlonista lett a Vasasban, majd a DVTK-ban, tájfutó a Vasasban, TFSE-ben, DVTK-ban, és jelenleg az OSC-ben. 1970-től a síválogatott tagja volt 1985-ig. A tájfutást a sífutók nyári kiegészítő edzéseként kezdték el, Monspart Sarolta 1972-es vb-győzelmét követő ajka-csingervölgyi bajnokságon – ahol nem kis meglepetésére ifjúsági bajnok lett – személyre szóló biztatást kapott tőle. A Vasas tájfutó-szakosztályának megszűnése után, TF-es tanulmányai alatt 1974–1978 között a TFSE-be igazolt. 1972-től a tájfutó-válogatott tagja 1989-ig. Ebben az időszakban még a sísport volt a fontosabb számára, de Vittek Lajos futóedzéseit is rendszeresen látogatta. A diploma megszerzése után a DVTK-ba igazolt. A hazánkban három hónapig űzhető téli szakágakkal szemben egy magyar sportolónak nagyobb esélye lehet a nyári sportokban, ahol csak a rövid tél jelenthet némi felkészülési akadályt, így fordult a kocka, és a tájfutás lett a fontosabb számára.

Sífutásban 12 felnőtt egyéni bajnokságot nyert, biatlonban egyet, tájékozódási futásban ötöt, ezenkívül számtalan csapat- és váltóbajnokságokat, korosztályos bajnokságokat nyert. A tájékozódási szakágak megjelenése újabb lehetőségeket nyújtott számára, a sítájfutásban 9, a tájkerékpározásban 6 felnőtt egyéni bajnokságot nyert. Nemzetközi porondon is indult, 5 alkalommal indult tájfutó-, 5 alkalommal sítájfutó-, és 2 alkalommal biatlon- világbajnokságon. Tájfutásban legjobb egyéni világkupa-helyezése a 6. volt. Tájkerékpározásban 1999-ben az éves világkupa összesítésben legjobb magyarként a 14. helyen végezett. 1990-ben ő nyerte a korosztályában a veterán világkupát tájfutásban, majd tájkerékpározásban, sprint számban 2016- ban. 2017-ben mindhárom tájkerékpáros vb-versenyszámban érmes volt. 2009-ben Dosek Ágoston, a TF docense a világ legjelentősebb versenyén, a svédországi Vasaloppeten 5 óra 31 perc 59 másodperc alatt teljesítette a távot. „Ha egy magyar ember 54 évesen megtesz 90 kilométert sífutóléccel, és tíz perccel előbb ér célba, mint a négyszeres olimpiai bajnok, hétszeres világbajnok svéd klasszis, Gunde Svan, az igencsak megsüvegelendő teljesítmény” –írta a Nemzeti Sport. A legjobb élménye egy háromhetes finnországi versenykörút volt, amelyen egyéniben a világbajnoki 14., váltóban a 7. helyet szerezte meg.

A testnevelői diploma mellé időközben megszerezte a két szakedzőit is, tájfutásban és sízésben. Budapesten egyetemi oktatói állást kapott, így került az OSC-be, majd 1988-tól a TF-en dolgozott, a tájfutó szakedzői kurzus vezetője volt, a sízés és más rekreációs sportok oktatásában is tevékenykedett. 1989-ben szakmai teendői miatt lemondott a tájfutó-válogatott kerettagságról, és Monspart Sarolta kapitánysága mellett elvállalta az edzői teendőket. 1986-1990 között Oláh Katalin edzőjeként dolgozott társadalmi munkában, aki a TF hallgatója volt, 1991-ig a férfikeret felelőse volt, 1991 után ő lett a szövetségi kapitány a felnőtt- és juniorkorosztályban egyaránt. „Az emlékeim szépek a kapitányságom idejéről. Sokan megmosolyogtak, amikor lelkiismeretes vezetőként bekészítettem a magyar zászló mellé a magyar himnusz kazettáját is az edzői pakkomba. Használni kellett! Ötször hallgattam magyar himnuszt vezetőként világbajnokságokon. Kétszer Oláh Katinak szólt felnőtt világbajnokságon, háromszor pedig Domonyik Gábornak, junior egyéniben!” Doktori címet szerezett a „futóteljesítmény módosulása zavaró tényezők hatására” témakör vagyis a terepfutás vizsgálata nyomán. 1996-ban az MTFSZ javaslata alapján mesteredzői, és az év tájfutó edzője címet kapott, utóbbit megosztva.

1996-ban „Neveltem díj”-kitüntetést kapott. 1997-re elvállalta a Parktájfutó Világverseny budapesti futamának főszervezői teendőit. 1998-ban a hazai sítájfutó és tájkerékpáros versenyszabályzat elkészítését vállalta magára. 1989–1999 között a Magyar Tájfutó Szövetség elnökségének tagja volt, amit az osztrák válogatott edzői felkérése miatt mondott le. 1988 és 1994 között volt az edzőbizottság tagja, 1990 és 1992 között vezetője. Az osztrák kerettel edzőként dolgozott 2000–2003 között. Egyetemi doktori címet 1991-ben, PhD minősítést 2007-ben szerzett a TF-en. A sportmunkatársi állásokat követően a Semmelweis Egyetem majd a Magyar Testnevelési Egyetem oktatója lett, 2007-től egyetemi docens. Vittek Lajostól vette át a munkakört a természetjárás és a sítábor szervezésére és oktatásra, és ma már környezetkultúrát is tanít.

• 1991–1999 Magyar Tájfutó Szövetség elnökségének tTagja • 1988–94 Tájfutás, edzőbizottság tagja, 1990–1994 között vezetője • 1985–1995 Nemzetközi Tájfutó Tudományos Csoport tagja • 1990– Magyar Síoktatók Szövetségének tagja, 1998– szakmai bizottság tagja • 1991– Iskolai Síoktatók Egyesületének tagja • 1988– Magyar Természetbarát Szövetség, 199– MTSZ tudományos bizottság tagja • 1993– Síoktatók Nemzetközi Szövetségének tagja és vizsgázott oktatója • 1994– MSTT (Magyar Sporttudományi Tanács) Sport-rekreációs Bizottság • 2001–MET (Magyar Edzők Társasága) • 2001– Magyar Környezeti Nevelési Egyesület

• https://sioktatas.hu/rolunk/interski-2023-kongresszus/dr-dosek-agoston/ • https://m.nemzetisport.hu/migralt_cikkek/20090312/a_megvalosult_alom-187647 • https://tf.hu/files/docs/rekreacio-tanszek/Szakmai_%C3%B6n%C3%A9letrajz_TF_Dosek_%C3%81goston.pdf • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H (Szekszárd, 1994) Ki kicsoda • Tájoló, 2005 (23. évfolyam, 1-10. szám) 2005-12-02/10. szám