Tapavicza

Momcsilló

A szerb származású Tapavicza 1872. október 14-én született az Újvidék melletti Nádalján. All round sportoló volt, a magánéletében pedig építész. Budapesten tanult és a Műegyetemen 1895-ben műépítészeti (építészmérnök) diplomát szerzett, Montenegróban több építmény is őrzi munkásságát. A Nemzeti Torna Egyletben tagja volt és a kilencvenes években többször győzött atlétikai és torna versenyeken. A vajdasági sportoló magyar színekben indult (az Osztrák-Magyar Monarchia egy külön osztrák csapatot is indított) az első újkori olimpián tenisz mellett birkózásban és súlyemelésben is. Teniszben máig a sportág egyetlen olimpiai (bronz) érmese. Súlyemelésben 6., kötöttfogású birkózásban pedig a 4. lett.

Két bronzéremmel is gazdagodott a magyar olimpiai mozgalom néhány hónappal a sydney-i olimpia előtt Hencsei Pál egyetemi tanár és Ivanics Tibor testnevelő tanár a Lausanne-i, Olimpiai Múzeumban végzett kutatásai alapján. Az általuk átnézett hivatalos jegyzőkönyvek azt mutatták, hogy Tapavicza Momcsilló az 1896-os olimpián teniszben bronzérmesnek mondhatta magát. Karrierjét Újvidéken kezdte, majd Budapesten folytatta, egyre jobb eredményei miatt képviselhette Magyarországot az első újkori olimpián. 2000-ben íródott beszámoló így fogalmazott: "Az első újkori olimpián, 1896-ban 13 tagú magyar küldöttség vett részt. Kemény Ferenc vezetésével hét versenyző és öt kísérő kelt útra Athénba. A versenyzők között volt Tapavicza Momcsilló is, akit előzetesen súlyemelésre, tornára (lóugrás, korlát és gyűrű számokra) és atlétikára (súlylökés) neveztek. Athénban az előzetes nevezések ellenére súlyemelésben, birkózásban és teniszben indult. Súlyemelésben a kétkaros versenyben hatodik, birkózásban negyedik, teniszben harmadik lett." Az egyetlen magyar tenisz-résztvevőként az első fordulóban a görög Frangopoulost győzte le, majd játék nélkül jutott az elődöntőbe, ahol a görög Kasdaglis ellen kikapott és mivel helyosztó nem volt, a görög Paspatisszal megosztott bronzérmet nyertek. A súlyemelő versenyben vállsérülést szenvedett és utolsó lett, két nappal később azonban még mindig sérülten kiállt a birkózó számban is, és az első fordulóban vereséget szenvedett.

Az olimpia után már semmilyen sportágban sem versenyzett, csak szabad idejében. 1908-ban Montenegróba utazott, ahol több neves épületet is tervezett, többek között a német nagykövetséget és a nemzeti bankot. Az első világháború kitörésekor előbb Ausztriába, majd Rómába, onnan Lausanne-ba és Marokkóba utazott, ahol beállt a francia légióba. Barátságot kötött a későbbi spanyol diktátorral, Franciscco Francóval. A háború után visszatért Újvidékre, saját tervező irodát nyitott, 1948-ban pedig Porecsbe utazott, ahol részt vett a város újjáépítésben. 1949-ben Pulában érte a halál. Életéről 2016-ban dokumentum film készült, Újvidéken pedig mellszobor és egy utca is őrzi az emlékét.