13 évesen indult első versenyén
Az első elsőségek
A zalaegerszegi súlyemelőélet kiemelkedő alakjaként alkotott maradandót ifj. Tancsics László, aki előbb az utánpótlás-korosztályban gyűjtött be egy halom érmet, majd már felnőttként szerzett Európa-bajnoki medálokat, és lett hetedik olimpián. Először a birkózásba kóstolt bele, utána lett elkötelezett híve a súlyemelésnek. Tizenhárom éves volt, amikor első versenyén indult, az első bajnoki címét 1997-ben gyűjtötte be.
Először a serdülőknél lett Európa-bajnok
Első felnőttbajnoki győzelmét utánpótlás-sikerekkel alapozta meg: az 1993-as serdülő Eb-n negyedik, egy évvel később már feljutott a csúcsra is, megnyerve a korosztály kontinensviadalát. A juniorok izraeli Európa-bajnokságán 54 kg-ban bezsebelte a súlycsoport mindhárom bronzérmét, kereken két mázsát összehozva a két fogásnemben együttesen (90 és 110 kg). Mindezt a zalaegerszegi Ságvári Endre Gimnázium magántanulójaként, mint súlyemelő pedig a családi hagyományokat, édesapja, id. Tancsics László edzői utasításait követve érte el a ZTE színeiben. Hetente átlagosan 13-16 órát emelt, a kiegészítő sportok közül leginkább az úszást és a kerékpározást részesítette előnyben.
Európában minden éremből gyűjtött a junioroknál
Az 1996-os junior Eb-n három ezüstérmet szorgoskodott össze, 1998-ban pedig juniorként is Európa legjobbja lett, mindhárom aranyérmet az ő nyakába akasztották! Idehaza az 1997-es junior-lökéscsúcs után már felnőttrekordokkal vétette észre magát az 1998-as országos bajnokságon, ahol teljesen átírta a hazai leg-lajstromot az 56 kg kilóban. Mindkét fogásnemben (115, illetve 140 kg) és összetettben (255) is az addigi legjobb magyar eredményeket produkálta. Első felnőtt vb-jén Lahtiban 250 kilóval a nyolcadik lett összetettben. Az 1999-es vb-n 20.
Vissza a nemzetközi elitbe
A 2001-es trencséni Európa-bajnokságon Tancsics hat jó gyakorlattal mindkét fogásnemben (112.5, illetve 137.5) és az összetettben (250) is a 6. helyet szerezte meg. Az antalyai világbajnokságon az országos csúcsok sem maradtak el: három rekordot elérve összetettben (265 kg) a 7., szakításban (120) az 5., lökésben (145) pedig a 7. helyen végzett úgy, hogy mindkét fogásnemben 5 kilóval javította meg az általa tartott magyar csúcsot. A 2002-es vb-n, Varsóban három ötödik hely lett az övé (265 - 120, 145), azzal a kisebb bosszúsággal együtt, hogy ha sikerül kiszakítania a 125 kg-ot, akkor ezüstérmes a fogásnemben. A 2003-as világbajnokság felért egy Canossa-járással: Vancouverben, amely olimpiai kvalifikációs vébé volt, az 56 kg-ban helyezetlenül zárt. Némi gyógyírt jelentettek a 2004-es kijevi Eb érmei és csúcsai: az ukrán fővárosban 122,5 kg-os új magyar csúccsal bronzérmes lett szakításban, és miután lökésben 147,5-et teljesített, itt is, összetettben pedig 270 kg-os új magyar rekorddal szintén Európa-bajnoki harmadikként végzett.
Hetedikként zárt az athéni olimpián, Eb-érmekkel búcsúzott
2004 augusztusában eljött a nagy pillanat: olimpián emelhetett. Szakításban 122,5-et, lökésben 150-et emelt, 272,5 kg-os - országos csúcsot jelentő - összteljesítménnyel pedig a hetedik helyen végzett az 56 kilóban. Helytállását a szakma is díjazta: sportágában ő lett 2004 legjobbja, ahogyan másodjára még 2006-ban is - amikor már ismét a ZTE emelőjeként versenyzett - megválasztották az év súlyemelőjének Magyarországon. A duplázáshoz az is kellett, hogy 1997-től megszakítás nélkül nyerte kategóriájában az országos bajnoki címeket, az utolsót 2006-ban. Búcsúévében dicsőséglistájára felkerült két Eb-érem is: a lengyelországi Wladislawowóban 246 kilóval az összetettben bronzérmes. A válogatott csapatkapitányaként fellépő Tancsics szakításban második.
Súlyemelés és egzisztencia
Az érmeket hozó áprilisi Eb után még elindult a 2006 novemberében Santo Domingóban tartott világbajnokságon, ahol a 15. helyet szerezte meg. Az év végén még megszerezte tizedik magyar bajnoki győzelmét is, majd elköszönt a versenyzéstől, hogy edzőként folytassa. Egy ilyen kiváló súlyemelőnek sem egyszerű a boldogulás, arra egy 2009-es nyilatkozata világított rá, amelyet a zalamedia.hu portálnak adott. Akkor tájt a Zala megyei kórházban dolgozott betegkísérőként, pedig a TF-en szakedzői diplomát is szerzett. Arról kérdezték, másfél évtizednyi élsport után tudott-e egzisztenciát teremteni. Így válaszolt: "Magyarországon súlyemelésben egyszerűen nem lehet. Azt terveztem, hogy amikor befejezem az élsportot, egy jó klubnál edző leszek, és nevelem a súlyemelőket. Az edzői dolog megvalósult a ZTE-nél, de ebből nem tudok megélni. Ezt inkább társadalmi munkaként végzem, de szeretek foglalkozni a srácokkal, átadni nekik a tapasztalataimat" - mondta, majd hozzátette: ezzel együtt is, ha újrakezdené, ismét súlyemelő lenne.